Ma Balassagyarmaton és Nógrádgárdonyban tettük rendbe ott nyugvó őseink sírjait. Számomra annyira izgalmas elmenni egy sírkő mellett, amit még valamikor száz éve emeltek…

Az mondjuk már kevésbé hogy közel másfél évnyi gazt kellett kikapálni, irtani, hordani meg minden hasonló. Nem igazán rajongok az ilyen kerti munkákért (még ha sírkerti is =))…

De persze az ilyeneken túlteszem magam, ha segítenem kell, hogy haladjunk… És valóban, délután háromra itthon is voltunk úgy, hogy reggel fél tíz körül indultunk, és nem egy sírt kellett rendberakni…

Az egészben a legviccesebb, hogy egész nap a Cranberries Zombie című számát hallgattam és dúdoltam… =)