Vicces volt… Igazság szerint most az iskoláról fogok írni, nomeg arról, ami ott esett meg velem, szóval akit ez nem érdekel, kihagyhatja ezt a bejegyzést nyugodtan.

Reggel. Kapásból egy paródia, mivel a fél város fel van túrva, úgyhogy minden reggel izgulhatok, hogy vajh sikerül-e ismét rekordot döntve odaérnem az első órára. Ez alól kivétel a kedd és a csütörtök, amikor is angol az első, amire meg csak akkor megyek be, ha kedvem van – és általában nem szokott lenni. Ma például az adott első óra fakt volt – pontosabban emeltszintű érettségire előkészítő kurzus – na de kérlek, melyik a rövidebb? Aki még nem tudná, matek-töri faktra mentem – senki ne merje megkérdezni, hogy “és ezzel hol akarsz továbbtanulni?”, mert ezt az utóbbi fél évben egy kicsit sokszor kellett hallanom. Töri fakton a magyartanáromnál… vicces volt, maradjunk annyiban. Aki ismeri, el tudja képzelni.

Későbbiekben egy laza biosz, egy degenerált matek, egy könnyed tesi meg egy erőltetett németóra esett még, szerencsére – ahogy azt a jelzőkből kitalálhattátok – egyik sem okozott semmi gondot.

Német előtt, ebéd után azért még a szokásos háziírást meg kellett ejteni, az esetleges negatív visszhangokat elkerülendő.

Azért remélem, hogy nem így folytatódik majd – nem éppen erre készültem, nem ezt ígérgették. Pontosabban, ha ez lesz, akkor az azt jelenti, hogy ennyiből lehet érettségizni, akkor meg kisujjból meglesz az is…