Most éppen az Emlékezet ’56 nevezetű történelmi verseny és/vagy vetélkedő negyedik fordulójára beküldendő 25 oldalas művön dolgozok – és dolgoztam egész délután. Ez egy csapatverseny, amire osztályok, vagy egyéb csapatok nevezhetnek. Ezen a szinten már egy kicsit kellemetlen, hogy a 25 oldal megírásához (amit nekem kell megírni, természetesen, mert ki másnak?) van legfeljebb 10 oldalra elegendő anyagom – és akkor már nagyon széthúztam, telepakoltam képekkel meg hasonló szokásos project-trükkök.

De most nem csak erről van szó, hanem az OKTV-kről is. Még nem tapasztaltam meg, hogy milyen nehezek, vagy mennyire nem, de gondolom egy átlagos levelezőnél azért valamivel csak húzósabbak. És már egy jól megcsinált levelezővel is rengeteget tanulhat az ember (és itt most nem a TIT-féle színvonalas dologra gondolok, ahol négy évből háromszor ugyanazok a feladatok voltak). Komolyan beszélek, tapasztalatból.

Ugyanez megy a megírandó dolgozatokra is. Mármint, az otthon kidolgozandó, sok oldalas dolgokra gondolok. Például ha megírsz egy angol nyelvű kétoldalas fogalmazványt a globális felmelegedésről vagy egy számodra teljesen ismeretlen fizikai témáról kell írnod 10 oldalt, akkor azért, ha becsületesen megírod, és utánanézel meg hasonlók, rengeteg tudás rád is ragad. Elvégre is, ez lenne a céljuk az ilyeneknek, vagy mi =).

Ma már szerintem nem írok többet az 56-os salgótarjáni eseményekről, inkább majd holnap áldozom rá az egész délutánomat (is). Meglássuk, hátha sikerül elskippelnem a hatodik (utolsó) órámat…