Azt hiszem, a paradoxon az, amikor az ellentétét gondoljuk annak, mint amit mondunk. Vagy nem. Lehet, hogy az oximoron. De a paradoxon is ellentét, csak nem olyan. Mindkét felét ki kell mondani. Szóval, ez a cím akkor – feltételezve, hogy az oximoron a fél ellentét – oximoron. Mivel hogy egyáltalán nem vagyok hálás, sőt.

Nyugi, nem veletek van gond.

Először is, az egész városban fogni lehet a port. Az nem zavarna különösebben, ha csak a földön lenne (bár az sem kellemes), vagy az épületeken. De a levegőben. Még igazából ez sem zavarna, ha nem porról lenne szó. Szóval zavar. Nagyon. Nem tudok elmenni bringázni egy jót, mert mindenhol a városban és körül építkezések, ergó fullasztó por. A legviccesebb, hogy allergiás vagyok a porra. Na, hanyas? =)

A másik, hogy tizenkét matekfeladat volt feladva házinak. Úgy, hogy csak két délután volt a két óra között. Hétvégére még megérteném, bár akkorra is szemétség lenne. Szóval. Valahogy nem vágom, hogy a tanárok miért nem érzik át a helyzetünket. Ha az okos matektanci felad három oldalnyi feladatot, akkor azzal elmegy egy délutánom, és még az agyam is kimosva. Akkor hogy tanuljak, teszem azt németre, ahova óráról órára kell megtanulni oldalnyi szavakat? Kösz. Fakt, tudom. De akkor is. Élni ki fog? Él ő helyettem? Nem. Sőt. Ennyi. Alap. EU.