Itt is van az ominózus fordításom, amit annyit emlegettem mostanában. A forrást itt lelhetitek, ha már érdekel valakit.
Abraxas kultúrház
Szentivánéji álom – írta William Shakespeare
(az előadást 2005. december 14-én láttuk az Abraxas művelődési házban)
A diákok úgy döntöttek, hogy az eredeti athéni erdő helyett az indiai dzsungelbe teszik a színdarab helyszínét. Ez jelentős változásokat hozott a darabba magába is, például az indiaiak a szellemi világba kerültek, míg az athéniak a dzsungel közepén uralkodnak. Théseus, aki a shakespeari verzióban Athén hercege itt Brit-India kormányzója, és a kedvese, Hippolyta, aki Shakespeare-nél az amazonok királynője, személyesítik meg az európai gyarmatosító hatalmat. Szintén a külföldi előkelők körébe tartozik Helena is, Egeus, Hermia apja, Hermia, aki Lysandert szereti, Demetrius, aki Hermiát, és Lysander, aki Helenát. A darab központi eleme a nemek közti kapcsolat, és a problémák, amiket ez idéz elő. A faluban szigorú társadalmi rend uralkodik, egy megkerülhetetlen hierarchia, ami leginkább Herminát fenyegeti. Nem mehet hozzá szíve férfijához, hanem, ahogy ezt a “rend” megköveteli, az apja által kiválasztott személlyel kell összeházasodnia. De az angol hatalomnak is vannak határai: az indiai dzsungelben már csődöt mond, nem tud mindent irányítása alá vonni. Az igazi hatalom itt a Természet, amit a tündér Oberon és Titánia személyesít meg. Kapcsolatukban ők teljesen egyenjogúak, és ez nagyon meghatározó életükben. Az esőerdőben a rend teljesen az angolok társadalmának fordítottja. Az őserdő szellemei dróton rángatják az angol elitet, akik különben elnyomják az indiaiakat. Az angolokkal ellentétben viszont Oberon jóságosan viselkedik. Együtt érez a szerelmesekkel, és elküldi csintalan szolgáját, Puckot, hogy segítsen rajtuk egy varázsitallal, azonban a véletlenek kegyetlenül összekuszálják a szálakat, és minden épp ellenkezően sül el. Nick Bottom és hajléktalan társai is megérkeznek az erdőbe, ahol a Théseus menyegzőjére tervezett színdarabjukat akarnák próbálni. Puck elkergeti őket, de Oberon elkapja az együgyű Nick Bottomot, hogy vele megtréfálja a feleségét. Cseppent Titánia szemébe a szerelmi főzetből, aminek az a hatása, hogy az “áldozat” beleszeret az első lénybe, akit meglát: Titánia esetében ez a szamárfejűvé varázsolt Nick Bottom lett. Végül azért Oberon és tündér alattvalói kibogozzák az összekuszálódott szálakat és feloldják a varázslatokat. Megtartják Théseus esküvőjét, és a hajléktalanok is előadják groteszk tragikomédiájukat Pyramusról és Thisbéről. Azonban ahogy a két pár, Demetrius és Helena, Hermia és Lysander elhagyja az erdőt, visszakerülnek saját kemény világukba, és találkoznak Théseusszal, aki immár szintén jóságosan és emberségesen viselkedik. Oberon Titániával ünnepli kibékülésüket.
Érdemes megemlíteni, hogy a díszlet nagyszerű volt, nekünk és tanárainknak is nagyon tetszett. A főszereplőket is elismerés illeti remek alakításukért, különösen azért, hogy nagyon hatásosan, életszerűen és meggyőzően játszottak. Még Puck is, akinek a csibészségét nehéz eljátszani, szintén könnyen vette a feladatot, és még az arcáról is sütött, hogy mekkora kópé. A díszlet, bár csak néhány elemből állt, mégis nagyon jól átadta a dzsungel-hangulatot. Nagyon jónak találtuk ezt a darabot, és csak ajánlani tudjuk mindenkinek.
(Vanessa Ehmann, Teresa Müller, Simone Sauer, 11.n osztályos tanulók)
