Pénteken – vagy ha úgy tetszik, tegnap – sportnap volt a suliban. Tavaly volt pingpong is, ami érdekelt is anno, bár nem emlékszem, hogy valójában játszottam-e vagy sem – idén ez nem volt, fociztunk. Sajnos csak egy meccset. Nem fogom részletezni a szervezést és a sorsolást, a lényeg, hogy egyenes kieséses rendszerben elsőnek rögtön összekerültünk az évfolyamunk másik jó csapatával, és a meccs tíz percében döntetlent is játszottunk. Hetesekkel kellett dönteni, azt pedig ők nyerték 2-1-re. Általában nem szokott megviselni, ha elvesztek egy meccset, talán mert már megszoktam – nem tudom, de ez most nagyon rosszul esett. Talán mert rajtam múlt? Mindegy, ennyi telt tőlem. Szeretném elhinni, hogy megtettem, amit tudtam. Lehet, hogy ezzel átverem magam, mert el is vetődhettem volna a labdáért, de egyszerűen nem. És kész. Ez volt, rossz volt, volt.

Ez lett volna ugye a címben szereplők közül a foci. A dallam pedig ma a vacsora közben esett egy kis élményemmel kapcsolatos. Mondjuk nem voltam egyáltalán éhes, végül is kétszer ebédeltem (egyszer a pizzát, amiről már írtam, aztán itthon derelyét meg gombócot), úgyhogy egyáltalán nem hiányzott, de meg nem ártott. Holnap koplalok. Amúgy annyi volt (majdnem úgy írtam, hogy “csak annyi”), hogy unokaöcsém, akit már nyugodtan nevezhetek öcsémnek is, elkezdett dobolni az asztalon a kezével. Mondtam neki, hogy üssön a két kezével két különböző dallamot – szóval ne csak annyi legyen, hogy a bal keze tá-tá-tá-t üt, a jobb pedig ti-ti-ti-ti-t, mert az nem kihívás. Valami bonyolultabbat, mindkettővel. El is kezdett bonyolultabb dallamokkal próbálkozni, több-kevesebb sikerrel. Aztán mire befejeztem épp a két és feledik (utolsó) melegszendvicsemet, valami nagyon furcsát vettem észre. Ugyanis olyan dallamot dobolt, amit ismertem. Fél pillanat alatt eszembe is jutott, hogy honnan: anno a Revansban a valahanyadik Matyi-bosszúnál, a kötéltáncnál pontosan ugyanezt a dallamot kopogták ők is. Lehet mondani, hogy fraktál a világ, lehet mondani, hogy minden egy a Világlélekben, lehet mondani, hogy az én istenem a keresztények Ura, lehet mondani, hogy az én istenem Allah – miért ne lehetne ez mind ugyanaz?