Egy kicsit azért durva mennyiségű melót kell megcsinálnom holnap(ra). Konkrétan egy egész admin felületet, WYSIWYG HTML szerkesztővel (ígérem, nem lesz sokkal több rövidítés már), plusz még az eddig megírt kódokból is ki kell rángatnom a beleégetett HTML-t, hogy külön sablonokba lehessen őket rakni. Kicsit tartok tőle, de azért egy tizenkét órás műszakkal talán csak sikerül majd megoldanom. Úgyhogy bocs mindenkitől, de holnap karanténban leszek, se ki, se be.

Mellesleg pedig megjegyezném, hogy szerda reggel hazaértem. Amerikából. Jó volt, köszönöm. Majd lehet, hogy visszamegyek, de az még nem most lesz. Ottmaradni pedig esélytelen, nagyon nem az én stílusom az az életvitel. De azért két hét jó volt, de sokkal több már nem hiszem. Azóta persze szinte minden szabad percemet a barátaimmal töltöttem, ezért szakad most ilyen sok minden a nyakamba egyszerre. Bocs, ha elfelejtek valamit, vagy csak nem csináltam meg valamit, amit kellett volna, de szokás szerint túlbecsültem magam. Fene se dolgozott Amerikában. Élni is alig volt időm, nem hogy még kódolgatni (azért egy-két oldal készült, mármint kódoldal, de az ugye nudli)… Arra pedig rájöttem, hogy én csak egy valamiben vagyok jó: tudok tanulni. Ennyi.

Ja és hogy plagizáljam Sue Townsendet, az Adrian Mole íróját: “I’m in love. It’s official.”

(Az gondolom feltűnt mindenkinek, hogy ez közel sem olyan tartalomdús bejegyzés, mint az előző kettő, de megnyugtatlak, lesz még olyan, sok.)