Jó volt ez a tegnap esti koncert. Úgy nagyon, néhány keserűbb ízzel (nem feltétlenül azonos a rossz ízzel: a vodka például). Jót beszélgettem néhány rég látott barátommal, összeakadtam olyanokkal, akikre nem is gondoltam volna, és természetesen péppé pogóztam magam. A nyakam csak természetes hogy fáj, a bal könyökömben sem stimmel valami, jobb lábszáramon egy acélbetétes rúgás nyoma látható, fölötte a térdem is eléggé megsínylett egy elvágódást, de ezek nem fájnak, inkább csak örülök nekik. Amiért ott voltam, az tényleg jó volt, sörözgettünk, buliztunk (úgy nagyon), a fentebb említett barátom zenekara is jó bulit nyomott (ez volt a vonzó tényező ebben az estében), meg is lepődtem, hogy az öt tagból hármat ismerek…
Ma pedig olvasni fogok, integrálok (sokat), és megcsinálok egy ideiglenes megoldást egy projectnek.
Ja, és a címben idézett szám:
Ma minden olyan szép
Süt a nap, kék az ég
A sulinak vége
Szarok az egészreKurva jó a kedvem
Nem olyan, mint kedden
Rakendroll, pia, nő
Szólok, hogy ha hánynom kő
Jó, hogy élek buli az életMa minden olyan szép
Süt a nap, kék az ég
A sulinak vége
Szarok az egészreKurva jó a kedvem
Fürgerókalábak – Buli az élet
Nem olyan, mint kedden
Rakendroll, pia, nő
Szólok, hogy ha hánynom kő
Jó, hogy élek buli az élet
