Tegnap este (feltéve ha a napokat alvástól alvásig számoljuk) megvolt a szalagavatóm. Nos. Az avatás nagyon hangulatos volt, mindenki meghatódott, anyucik-apucik többé-kevésbé hangosan zokogtak, osztályfőnökök hangja elcsuklott és hasonlók. A táncunk is nagyon jó lett (rocky volt, vagy mi a szösz), legalábbis én élveztem, a jampec ruhánkban. A keringő utána (tanári és szülői) is megvolt, felülmúlva a várakozásokat. Lehet, hogy itt kellett volna hazajönni?

Minden esetre, éjfélig ment a bál, “táncoltunk” meg rokonai, majd úgy fél egy körül mentünk ki a kocsmába (pardon, szórakozóhelyre) ahol aztán reggelig ment az ivászat és a karaoke-party. Nem is volt rossz, csak hosszú. Meg a közérzetem sem volt fényes, de a buli igen. Néhány emberen nagyon meglepődtem, de legalábbis nem erre számítottam volna tőlük, néhányakkal a hócipőm is tele van, megint más még mindig… az. Szóval, úgy fél hét körül már itthon voltam, miután vagy egy kilométert caplattam a minusztízben. Forró zuhany, alvás kettőig. Nem tudom, mi lesz itt még…