Szól a Vad Fruttik, feladtam. Valamennyit most már minden tételről tudok, valamennyit (általában keveset), elvileg. De hogy ez mire lesz elég, az egy nagyon érdekes kérdés. Lehet választani: vagy az elkövetkező egy órában hihetetlen megvilágosodás megy végbe bennem és megragad az összes tétel; vagy sikerül a felkészülés hosszú percei alatt/előtt valakitől elkunyerálni a kidolgozott tételeket, és kipuskázni az egészet; vagy lehet reménykedni, hogy jóindulatúan vizsgáztat a miszter; utolsó lehetőség a teljes csőd. 2-1-3-4 a valószínűségi sorrend…

Néha komolyan megkérdőjelezem, hogy épeszű vagyok-e. És most nem a törivizsga miatt, mert az annyira nem tud érdekelni. Csak épp annyira, hogy őröl az ideg. De sokkal zúzóbb hülyeségek is vannak itt, zúzóbb, mert össze tud zúzni. Engem vagy másokat. Vagy mindkettőt.