Ma megvolt az angol OKTV második forduló. Így utólag visszatekintve nem volt vészesen nehéz, csak néha szívatós, főleg a hallgatás része. A rádiós beszélgetésben olyan tempóval beszéltek a hölgyek, ahogy én még életben soha nem hallottam embert beszélni angolul, a whiskey-s részben meg az egyik úgy motyogott mint a mama a zsidó temetőben. Az írás az meg csak írás, ismét a legnagyobb gond, hogy alig fértem ki a (kb) 150, ill. 200 szóba. A beszélgetés résznél meg felsültem. Csak reménykedek, hogy a többieknek is csak annyira sikerült összefüggően, tisztán és szépen beszélni, mint nekem (és nekem nagyon nem jött össze), és így lesz esélyem döntőbe jutni. Nehéz teher alatt szépen beszélni angolul, pláne hogy november közepe óta nem beszéltem senkivel…

És ez után holnap még töri témazáró a két világháború közti időszakból. Hurrá.