Ma pedig dél körül voltam népszavazni – életemben először. Bedobáltam az urnába a borítékot (szigorúan miután – szintén életemben először – elvágtam vele a nyelvem), és ennyi. Nincs csinnadratta, nincs konfetti és fűszoknyás rajongó lányok, csak a hideg, nyirkos idő. Egyébként ennek a “hideg, nyirkos idő”-nek most nagy hálát adok, ugyanis tegnap este nagybátyáméknál, vagy odafele, vagy ott, vagy visszafele sikerült elég istenesen megfáznom. Este lefekvés előtt feltűnt, hogy kapar a torkom, köhögtem is vagy kettőt, de azt gondoltam magamban, hogy biztos csak a száraz levegő már megint. Hát nem. Reggelre csinos fejfájással (talán lázzal) meg orr-nyavalyával ébredtem. Ez így az első napon eléggé megvisel, úgyhogy semmit nem csinálok szerintem egész nap, csak fekszem és pihenek, talán hangoskönyvet hallgatok (a Pi életét), de hogy tételt nem fogok kidolgozni, sem esszét megírni, az fix. Még talán egy templomszentelésre benézek, de ez a maximum.