Nagyon… érdekesre sikeredett ez az idei – sajnos utolsó – osztálykirándulásunk. Szokás szerint nem velünk volt a probléma – az egy dolog, ha egy tizennyolc éves bagázs osztálykirándulása nem éppen alkoholmentes. De hogy drága osztályfőnökünkre miért mindig a kirándulásokon jön rá az ötperc, és miért nem tudja magát fékezni, ha tudja, hogy nem bírja se a hangulatot, se a piát, amikor negyven-valahány éves és köztudottan alkoholista, hogy miért nem tudja megtenni, hogy bezárkózik a szobájába és nyugton marad, bedugaszolja a fülét és nem foglalkozik semmivel, ahelyett, hogy minket zaklat, este kilenckor már razziákat tart és mindenkitől szedi el a szeszt, miközben ő a reggel nyolcas induláskor sem volt tiszta (és akkor még diszkréten fogalmaztam, mert a talpán alig állt)… ah, mindegy, nem bosszantom magam.

Egyébként jó volt. Jókat beszélgettünk, jókat buliztunk. Kár, hogy az utolsó. Lehet, hogy kéne szerveznünk a tanárok kihagyásával egy hasonlót. Úgysem sok köze volt hozzá, miért ne menne nélküle?