Reggel korán kellett kelni, mert mentünk Ikebukuroba az akváriumba. Már nem úgy értendő, hogy belemásztunk, de az ilyen vizes állatkert, akiknek ez esetleg nem világos. Sajnos nem éppen a mi korosztályunknak volt ez szánva, vagy legalábbis nem nekem, mert hosszabb időt én ilyen helyen nem tudok eltölteni. Nem érdekes. Mert végigmegyek, megcsodálom az állatokat, belegondolok, mennyire rossz lehet egész életüket egy üveglap mögött leélni, úgy hogy még csak mozogni se igazán tudnak. (Én majd belepusztulok ha a buszon/repülőn/akárhol csak egy órán át nem tudom kinyújtani a lábamat…) Volt egy boa constrictor (közönséges óriáskígyó, bálványkígyó) is, amit a “műveltebbek” ismerhetnek a Harry Potter sorozat első kötetéből. Meg aztán tanulni is kell(ett) (sok kanji van föladva házinak, meg három fejezetnyi középfokú anyag), úgyhogy amikor csak úgy random elindultunk “valahova”, úgy döntöttem, hogy inkább hazajövök. Úgyhogy így tettem, takarítottam, ebédeltem és tanultam. Krumplit sütni hosszú idő, mint azt felfedeztem. Ez megmagyarázza, hogy korábban, amikor csak a kajába akartam belefőzni, miért nem sikerült.