Négy nap, sok óra utazás és sok ezer jen elköltése után újra itt, újra egyben, újra kockulva a gép előtt, visszatértem Kyushu csodás világából. Mit kerestem ott? Rado barátom bolgár tánccsapata jött újra fellépni, és akkor nagyjából elmondtam az egészet. Péntek este nyolc után nem sokkal indult az elvileg éjszakai busz, amivel másnap reggelre (ismét elvileg) ott lettünk volna. Csak aztán közbeszólt valami, és a délelőtti érkezésből lett este hat… Hotel becsekk, aztán csapódás a bolgár bagázshoz. Sokat nem tudnak angolul, de még amikor bolgárul beszéltek is mindig volt valami halvány sejtésem egy-két elcsípett szóból hogy mi a téma és a vélemény. Mellesleg ennyi pálinkát (bár ők rakiának hívják) egy helyen még nem láttam, pláne elfogyni. Itt is sikerült valami rejtélyes módon első este megszerezni az értelmiségi jelzőt, Rado elmondása szerint azzal, hogy el tudtam olvasni a cigisdobozon a fenyegető szöveget. Megnéztük a fő fellépésüket is, azóta is a fülemben van az egyik népdal. Ja, meg a bazárban (merthogy volt az is ott a komplexumban) szereztem magamnak egy szájharmonikát, hogy aztán azzal kergessek mindenkit őrületbe a következő három napban. Volt szerencsém japán stílusú fürdőben főni, bolgár stílusú étteremben enni és nagyjából ennyi. Odafelé félútnál már kiolvastam az egy kötet mangát amit vittem magammal (oda- és visszaútra), úgyhogy visszafelé a biztonság kedvéért vettem még két kötet Fullmetal Alchemistet, persze azt már nem végeztem ki olyan gyorsan (meg az utazás is uszkve feleannyi idő volt). Azt hiszem, megérte, bár még nem hallottam a többiek beszámolóit az itteni eseményekről. Majd kiderül.