Megint csak a csönd, és más semmi. Nem igazán van időm leülni, hogy akkor én most blogolok, mert egyrészt minden nap ugyanarról szólna (fölkelek, ha sikerül időben, megreggelizek, suli, ebéd, suli, utána meg vagy klubok vagy tanulás vagy hogy milyen hülye vagyok amiért nem tanultam), másrészt nagyon húzzák a nyakörvet a tanítónénik-bácsik. Jövő héttől egy kicsit lájtosabbnak ígérkezik, de addig még meg kell írnom egy előadást, amivel nagyon megfogok ma és holnap szenvedni meg egy esszét, amivel keddig minden szabadidőm el fog menni. Nagyon élvezetes, de ha kell, hát kell. A suli magában tehát most nem lenne szívás. Ez még a vizsgák utórezgése.

És ez a bejegyzés azért kapott nagyjából öt órás “vajúdást”, mert ebédszünetben kezdtem el írni, aztán megnéztem a telefonomat és kiderült hogy akkor már tíz perce ott kellett volna lennem valahol, úgyhogy odarohantam, de persze már későn. Esti program valami buli, addig meg dolgozni az egyházas előadáson és próbálni ébren maradni.