Holnap-holnapután veszek gitárt. Hiro fölajánlotta, hogy velem tart, úgyhogy teljesen ócskát már biztos nem veszek. A koli és a költözés olcsósága miatt telik rá. Ha meglesz (addig meg klasszikuson), tanulom folyamatosan a két ballagási dalt, a Yellt (Ikimono Gakari) és a Sangatsu kokonokát (Remioromen) – gondolom egyértelmű, hogy nem én választottam őket. Az utóbbi már nagyjából megy, csak elektromoson még mindig elég véletlenszerűen sikerül eltalálni az akkordokat — ezért is lenne fontos, hogy hétvégére már legyen elektromosom. Az előbbiből csak a refrént tudom még ritmusra úgy-ahogy hibátlanul eljátszani, de csak mert egyszerű. A többi viszont tele van az ötödik frettől kezdődő idétlen akkordokkal (kedvencem a Bbmaj7 és az AonC#) – sajnos nem tudom capoval játszani, mert a refrén gyorsan kezdődik, abban meg kellenének az 0-4 fretek is (a szólógitárral lehet, mákos feje, pedig még jobban is gitározik mint én, mármint a srác aki azt játssza) – és mivel így teljesen új fogásokat kell szokni, nem megy még. Ezen (gitáron) kívül csak kondiba fogok még kétszer (vagy háromszor, közérzettől függően) lemenni, a tegnapi eléggé kinyírt, mégis alig fájok valahol (az gáz, hogy negyven kilóval a rúd még azzal a szivaccsal is kidörzsöli a vállam). A hajmosás utáni helyre-horgolás folyamatban. Holnap egész nap próba. Alig várom. Valamint tervezek sok (sok) zenés bejegyzést írni.