Ennyi maradt az itteni életemből, csütörtökön már kiköltözés, ami esetemben annyit jelent, hogy holnap-holnapután mindenemet összepakolom, kimosok még most mindent, felélek annyi kaját, amennyit csak tudok, majd nyakamba veszem a sporttáskámat és a gitárt (előbbiben persze ott figyel a laptop), és elcsövelek valahol elsejéig. Ami biztos, hogy ha más nincs, akkor hotelek, vagy ha azt se találok, akkor karaoke, de egyrészt miért ne lenne, másrészt meg biztos, hogy lesz valami. Most gyorsan be is indítottam az ismerősi láncot, nem tud-e valaki valami jó helyet, aztán majd kiderül.

Vasárnap délután utazok Shigába, hogy ott hol szállok meg, még ugyanilyen bizonytalan, de egyáltalán nem bánom. Ha épp lenne egy lány, akivel együtt lógjak ezekben a napokban, idézhetnék Helloweent, hogy “ain’t got nothin’ better but my girl and my guitar”, de így nem épp működőképes. Bár tény, hogy nekidurálhatnám magam, hogy vadásszak magamnak valakit erre a három napra, de ez nem épp az én stílusom, meg aztán.

Ma már szereztem egy dobozt, amibe most lassacskán el is kezdek gondolkozni, hogy miket kéne bedobálni. A ruhákat muszáj leszek a végére hagyni, hogy legyen időm végigtervezni, mi mindenre lesz szükségem az egy heti ingásomban (elsején költözök be a koliba). Amúgy tervek szerint olyan olcsón fogok élni, amennyire csak lehet, mert lássuk be, nem buli egy hétért negyvenezer jent kiperkálni kaja nélkül, még ha cserébe ágyban is aludhatok.