Még szerencse, hogy nem nőnemű vagyok, mert még félreérthető lenne. Az ösztöndíjról van szó, még mielőtt tovább ragozná valaki ezt a tévelyedett gondolatmenetet. Ennek örömére elvágtattam, vettem kávét, a pontjaimat meg beváltottam az Arabia Mocha Sanini száz grammjára – pedig azt hittem, rendes kétszázötvenes csomagot kapok, de nyilván naiv voltam. Ez talán a legdrágább Starbucks kávé, ráadásul nem is vagyok meggyőződve róla, hogy 100%-ig kávé, úgyhogy pénzt csak úgy kipróbálásra nem adtam volna ki érte. Annyit pláne nem. Holnap ebédhez kipróbálom majd.

Kávé mellett a kosárba került egy doboz tej és egy serpenyő is. Eddig volt ugyanis a mélyserpenyőm, a fazekam meg az a kerek valami, amiben nagyobb térfogatú sütiket szoktam összeütni, de ezek egyike se alkalmas palacsintasütésre. Márpedig én ma palacsintát akartam sütni. Az első nem igazán jött össze, utána viszont a vadiúj teflon meghálálta magát, és nagyon könnyedén elkészült a nyolc-tíz palacsinta. Töltelékképpen használtam kakaót, a vegyesbogyó- és a narancslekvárt, amiket a múltkor vettem, meg a mákot, amit otthonról hoztam – bár előtte bőszen szagolgattam és meg is kóstoltam, csak egy palacsintányi mennyiségnél jött át, hogy sajn’ ez megavasodott. A kakaó mellé legközelebb biztos rakok valami lekvárt, mert így a porossága miatt belefulladok. Amúgy jól sikerült.