Nem keresőoptimalizálás, nem webfejlesztés, ezúttal társadalom. Vagy valami olyasmi. Az ihletet egy plörk adta.

Gimiben az osztályfőnökünk nagyon sokat mondta, hogy így klikkesedik az osztály meg úgy nem vagyunk jó közösség. Valószínűleg így is volt, volt osztálytársam akivel hat év alatt két szót ha váltottam, akkor is csak valami befizetés ürügyén. Viszont azt sem mondhatom, hogy bárkivel is különösebben rosszban lettem volna. Nyilván voltak, akik nehezteltek néhány beszólásért vagy hasonló, de semmi igazi ellentét nem volt.

Nem tudom, mi a tudomány jelenlegi állása, de ha jobban belegondolok, azért elég irreális elvárás, hogy nagyjából véletlenszerűen összeválogatott harminc-akárhány ember mind puszipajtás viszonyban legyen egymással. Még ha valami klubról is van szó, ahol nagyjából egyeznek az érdeklődések, mint nekem most a zeneklub, akkor is természetes, hogy van egy kisebb csoport, öt-hat-tíz ember, akikkel baráti viszonyban vagyok, a többieknek meg köszönök a folyosón, ha fölismerem őket és elbeszélgetünk, ha egymás mellé kerülünk egy ivászaton (van jobb szó a nomikai-ra?).

Ha valaki magányos és ki van rekesztve, vagy egy kisebb csoport teljesen elzárkózik mindenki mástól, az persze, hogy nem jó. De nálunk ilyen nem volt, mégis folyton “klikkesedtünk”. Biztos valami csajdráma lehetett, mert én teljesen kimaradtam belőle. Pedig egyszer kipróbáltam volna a klikkesedést… Így marad a klikkelgetés.