Ha az emlékezetem nem csal, akkor a mi osztályunk még úgy indult általánosban, hogy “művészeti” tagozat (a másik volt a zenei). Nem tudom, hogy mennyire különbözött a tananyagunk a nem-művész iskoláktól, de arra emlékszem, hogy általánosban a kézimunka minden formája megvolt a szövéstől az agyagozásig.
Ettől mondjuk köztem és a művész fogalma között úgy annyi volt a közös, hogy a tánctanárunk (igen, volt néptánc óránk is) művészúrnak hívott (hinnye de rühelltem azt az embert).
Kölyökként néha rajzoltam autókat, házakat terveztem (építész nagybátyám hatása), és rajzkarrierem csúcsa az volt, hogy miután végigcsaltamjátszottam a Morrowindet, és a Centurion Sphere alapján rajzoltam magamnak egy digimont. Azok voltak ám a szép napok!
A rajzolásnál inkább a fényképezés vonzott – leginkábbis azért, mert egyszerűbb volt. Az mondjuk már eszembe nem jut, hogy elmenjek valahova, csak hogy fényképezzek. Ha valami útba esik, akkor jó, különben meg megvár (vagy nem).
Aztán az utóbbi időben elég sokat böngészgettem a pixivet, főleg KC-s fanart után kutatva, és egyszercsak rámtört, hogy rajzolni kéne. Ennek eredmény az lett, hogy már három ilyen-olyan rajzot raktam fel twitterre (egyelőre máshova nem), és van még nem egy ötletem, hogy miket lenne jó megcsinálni. Izgalmas.
