A minap volt a japán net nagy vicce részlet egy dokumentumfilmből, ami egy középiskolásról szólt, aki otthagyta a sulit a játékfüggősége miatt. Természetesen megkérdezték tőle, hogy mégis mennyit játszott, mire a válasza: “átlag 15 órát, de néha lett belőle 40 is.”

Tudnék örülni neki, ha nekem is egy kicsit hosszabbak lennének a napjaim (vagy kevesebbet kéne aludnom). Annyira nem vicces, hogy reggel tíztől este tízig a munkahelyemen vagyok, aztán még ha elmegyek bevásárolni is, akkor elmúlik 11 is, mire vacsorához jutok.

Aztán ha még csinálok is valamit, esetleg írok egy blogbejegyzést, már elmúlt egy óra mire ágyba kerülök, és kilenc körül megint kelni kell…