Nyár óta “dolgozunk” egy projekten egy japán barátommal. Ő nagyon lelkes, és nagyon nem ért hozzá. Engem ugyan érdekel, de tizennégy órás munkanapok mellett van jobb dolgom is a szabadidőmben, mint PHP-ban tízezer sorokat írni.

Most a hétvégén van valami pályázatnak a beadási határideje, amire most épp rápörgött, és kitalálta, hogy erre már kéne valami bemutatható. Tudni kell rólam, hogy nem vagyok dizájner, és egy alapvető blog-kinézet az nagyjából a felső határa az ilyen irányú képességeimnek. Azért összehoztam egy-két minta oldalt okostelefonra – persze szörnyen csúnya, és legfőképpen statikus.

Viszont ma jött egy email a barátomtól, ami miatt felébredt bennem a gyanú, hogy ő ez utóbbival (mármint az oldalak statikusságával) nincs tisztában. Nyers fordításban így hangzik ugyanis: “A hétvégére össze kéne rakni a PC-s oldalt. Tudom, hogy az adatbázis nem férne bele, de a munkamenetben attól még lehet tárolni dolgokat.”

Ettől a csuklás jött rám. El sem tudom képzelni, hogy mégis mit akarna munkamenetekben tárolni – pontosítok: elképzelni el tudom. A PHP 101 kurzusokon ugyanis nagyon kezdeti helyen szeret előkerülni, hogy “csináljunk webboltot munkamenet alapon”, és gondolom ebből jött a remek ötlet.

Persze reménytelen az egész, még csak el se kezdtem ténylegesen tervezni az adatstruktúrákat vagy a programfolyamatot. (Ne tessék már úgy kuncogni, na!) Ráadásul akkora szabású az egész, hogy még ha napi tíz órában tudnék is rajta dolgozni, akkor is hónapokig tartana egyedül megcsinálni.