Azt mondjuk, az idő pénz, aztán a következő pillanatban már azt, hogy az idő az egyetlen dolog a világon, amit nem kapsz meg pénzért. Akkor most melyik? Az első állítás, miszerint az idő pénz, nekem egy egyenlőségnek tűnik, az egyenlőség meg, mint tudjuk, kommutatív, vagyis fordítva is ugyanúgy működnie kéne.

Szerintem működik is. Ha dolgozol, az időbe telik, és pénzt kapsz érte – bár itt felvetődik, hogy mi van azzal a pénzzel, amiért nem áldoztál közvetlenül időt (például a tőzsdén vagy kamatokból). És visszafelé szintén, mert a modern élet kényelmei, amik általában nagyon sok időt felszabadítanak, nem ingyen vannak. A vonat se, a gyorskaja se, sajnos az orvos se.

Bár lehet, érdemesebb úgy tekinteni rá, hogy a pénz az ára, hogy azzal tudjuk tölteni az időnket, amivel/akivel akarjuk. Minél több időt tudok úgy eltölteni, ahogy akarom, annál jobb. Az egy dolog, hogy nyilván akkor olyan munkával érdemes pénzt keresni, amit tényleg akar is csinálni az ember, különben kiesik a kapitalista életünk egy harmada (optimista nyolc órás munkanappal).

A társadalom is követel időben fizetséget, nem csak adóban. A bürokrácia nem kímél, de a társadalomban élés előnyei általában ellensúlyozzák ezt. Ha meg nem, jöhet egy jó kis vérfürdős francia forradalom.

Érdekesebb viszont, hogy mi a helyzet az “elfecsérelt” idővel. Mindenkivel előfordul, hogy visszatekint egy napra és bánja, hogy nem csinált semmi érdemlegeset. Vagy épp “elvert” egy egész napot Youtube videókat nézve és a telefonján játszva. Szerintem a másnaposság is ide tartozik, bár ott a döntés (még egy sör) és az elvesztett idő nem esik egybe.

Tudatosan próbálok olyan dolgokra időt szánni, amire tényleg akarok is. Aztán jön “csak még egy” Game of Thrones “mi lesz a következő évadban” ötletelős videó és valahova eltűnt a hétvége.