Szerencsére ezen a héten már sikerült egy kicsit kultúráltabbra fogni a figurát. Ebben valószínűleg szerepet játszott egy múlt hét végi (csütörtök talán?) eset.

Este tizenegy felé kitalálta nekem a főnök, hogy akkor ezt még most csináljuk meg, mire én elég morcosan visszakérdeztem, hogy feltétlenül muszáj-e ezt most. Persze a válasz: “igen.” “És aludni ki fog helyettem?” “Ez van, ilyen fordított az ipar.” Ezzel arra utalt, hogy a kreatív munkaerő (animátorok stb) jó része éjszakai életmódot folytat. “Aki reggel tízre jár, annak nem fordított,” jegyeztem meg, és erre már nem volt válasza.

Az egy dolog, hogy ő is tényleg van, hogy éjjel háromig bent van, viszont cserébe délután egy-kettő felé ér csak be a stúdióba, míg nekünk újoncoknak tízre kell menni, még ha éjjel egyre érek is haza. Az meg úgy azért nem vicces.

Ezen a héten már jó dinamikával sikerült átcsoportosítanom a feladataimat, így szerdán és csütörtökön “már” tíz körül itthon voltam, és pénteken is éjfél előtt szabadultam, ami még oké. Így van pár órám, amit elverhetek blogolással, sörözéssel, IRC-n, vagy épp fordítással. És még tudok is hat órát aludni, ami nekem már elég ahhoz, hogy este hatkor ne essek össze az álmosságtól (csak éjjel kettőkor).