Na. Az elmúlt két napban kis országunk nagy fővárosában voltam és buliztam. Jól. Kedden dél után nem sokkal indultam itthonról, pásztón aztán csatlakozott hozzám bulitársam, egy csinos és nagyon jó fej japán csaj társaságában, akit egy nagyon segítőkész úr “karmai közül mentett ki”. Na, hát ezzel ugye megvolt pestig a vonaton a program, de sajnos a keletiben búcsúzni kellett. Miután felszáradtak dús záporként hulló könnyeink (és elég gyorsan száradtak abban a dög melegben), felpattantunk egy buszra, majd egy villamosra, és rövidke (fél óra fölötti) utazás után megérkeztünk a koleszba, ahol a “koszt és kvártély”-ból a kvártélyt megkaptuk. Hamar, hamar irány a Sziget!

Az első koncertünk az Alvin műsora volt a wan2 sátorban. Jó kis bulit csaptak, bár ha már csapkodásnál tartunk, a pogó csapnivaló volt… azok a félpunkok csak rázták magukat, amikor meg sikerült volna valamit összehozni, csajok álltak be. Na de kérlek… A zene viszont természetesen Alvin, ergo jó volt, utána elég sokáig még azt dudorásztam mindenfelé, meg még mindig véletlenszerűen eszembe jutnak különböző fél sorok, amiket a koncerten hallottam. Alvin után szünetet tartottunk, mert éppen nem találtunk semmit. Pontosabban találtunk volna, ha nagyon akartuk volna, de nem akartuk (pl a Hammerworld sátorban Wisdom ment, de inkább napoztunk, söröztünk).

A következő program a Bahián volt a Nulladik koncert, amit partipartnerem és bátyja akartak minden áron megnézni… Erről a zenekarról változatlanul az a véleményem, hogy a zenéjük jó, a szövegeik jók, viszont az énekhang (bocsáss meg, Fenes uram), az olyan szinten pocsék, hogy az egészet tönkrevágja. Na sebaj. Ahogy el lehetett tőlem várni, ezt a koncit nem hallgattam végig, hanem még épp időben elspuriztam a Hammer sátor felé HammerFallra. Amikor odaértem, még a Hanoi Rocks ment, ami egész tetszetős – mit egész tetszetős, nagyon jó – zene, csak az énekes valamiért ragaszkodik az enyhén buzis öltözékhez. Nameg a rózsaszín pihékhez a mikrofon állványán. Höh. Amíg ők zenéltek, sikeresen betúrtam magam a második-harmadik sorig, amiből a HammerFall előtt még lett első is, úgyhogy ez úttal onnan élvezhettem a metál gigászainak előadását (legutóbb ez nem sikerült – a PeCsában egy kicsit sűrűbb volt a tömeg – egész kicsit, pár ezer emberrel…). Ahogy megszokhattuk, erről a koncertről csak szuperlatívuszokban és hasonlókban lehet beszélni, egyszerűen nagyszerű volt. Nem csináltam titkot belőle, hogy csak ezért megyek ki a Szigetre, és meg is érte. Miután végeztek (úgy fél egy körül), a Kalapácsot már nem hallgattam meg, mentem Hiperkarmára. Ők is nagy bulit csaptak, bár jóval kevésbé az én stílusom, mint a HammerFall, azért jól éreztem magam, és nagyon kellemes élmény volt, amikor néhány számot mégis sikerült felismernem. A hangulat pedig a csúcson. Utánuk pedig még elbandukoltunk az Open helyre Sziámit hallgatni, de ez nem jött be annyira, úgyhogy három körül elindultunk hazafelé. Hazafelé a valahányas villamoson – ne kérdezd melyiken, nem tudom, valahol a Batthyány és a Móricz terek között – volt szerencsénk átélni a Sziget-fellépő Méhek nevű nagyon nagy arc banda performanszát, ami ugyan a vili-vezető (kis)asszonynak annyira nem jött be, de nekem személy szerint nagyon. Sajnos viszont az átszállás miatt el kellett válnunk a mikrotrombita “hatalmas poén” hangjától, meg a srácoktól is. Végül is fél öt és fél hat között már sikerült is a (nem) pihe-puha, kicsike és dögmeleg ágyikónkba kerülni, de kilenc körül már különösebb külső késztetés nélkül keltünk. Nap közben mászkáltunk, plázáztunk (a helyesírást nem tanult Mammutban meg a Savoya Parkban a világ végén), a fehérvári úton a vásárcsarnokban jót ebédeltünk (részemről barackos pulykát krumplival), vettünk öt literes csapos almalevet, aztán irány a koleszba punnyadni estig. Akkor pedig spuri vissza a városba, a Rocktogon nevű remekzetes helyre, ahol persze a koncertteremben nagyjából 50°C volt, de a Kázmér és Huba nevű barátságos zenekar a színpadon és én a színpad előtt nagyon nagy bulit csaptunk. Ilyen jót utoljára a pásztófeszten tomboltam Roadra, és mivel nagyon ügyesen pogóztunk, én és egy másik srác, akivel holtversenyben voltunk a legmagasabbak a pogótársaságból, egy-egy sört kaptunk tőlük ajándékba – el is raktam az üveget szuvenírnek (amúgy Becks volt). Ma reggel meg keltünk fél hét körül, kilences buszt elértük, és tizenegykor már itthon is voltam. Ennyi volt ez a két nap, nagyon jó volt, rövid volt! Átélném mégegyszer, sok mindent csinálnék még (pl a kultúrsátrakat is megnézném a Szigeten – sajnos ez már csak későn jutott eszembe). Aki tud képe(ke)t adni, amin ott vagyok, az ne sajnálja, nekem is mutassa meg (Alvin koncerten pogóban, vagy környékén; Nulladikon az “első sorban” – már nem mintha lett volna több; Hanoi Rockson és Hammerfallon a színpad előtt középen, utóbbin már az első sorban; Hiperkarmán a tömeg közepén; Sziámin valahol középtájon álldogállva; Kázmér és Hubán mindenhol)!

Edit 20:49

Azóta a Sors elém vetett egy képet rólam. Sziget, HammerFall, első sor. Van az a srác az előtérben, az orra előtt az én vagyok, kibontott hajjal, félmeztelenül.