Olyan nyomasztó ez a helyzet… Pontosabban, csak egyszerűen zavar, hogy körülöttem szinte mindenki megőrül. Ez lenne az, amiről az okos népek folyton beszélnek már évek óta? Hogy az emberek bediliznek a megkövetelt és elengedhetetlen pörgéstől?

Úgy tűnik, igen. Ha körülnézek magam körül: kedvenc internetes fórumaim sorra omlanak össze, mert a tagok egyszerűen egymás torkának ugranak, a legkisebb bagatell dolgokon hajbakapnak, aztán meg jön a durci, a fórumok szét-spammelése, és innen már szinte csak a jószerencse vagy a maradék tagok hihetetlen odaadása tudja visszatartani a teljes összeomlástól és megsemmisüléstől.

Ugyanez igaz a bloggerekre is, akikhez időnkénkt benézek. Folyton ki kell utálni valakit a társaságból, vagy épp fordítva, valaki kiutáltatja magát… De a végeredmény tekintetében ez mindegy: úgyis végül pártoskodás, beszólogatás, harag lesz a vége. Nagyszerű. Ha a szeretett fórumaim haláltusájából nem is akarom kivonni magam, ebből a bloggerfightból nagyon is.

Vagy csak nézzük az életben eső példákat. Néha a legjobb barátok kergülnek meg és esnek egymásnak a legjelentéktelenebb dolgok miatt, amik általában még csak nem is kéne, hogy okot adjanak haragoskodásra…

Valamelyik nap egy jó barátommal beszéltem egy csevegőszolgáltatáson át (nem kívánom megnevezni, jobb, ha nem reklámozom még én is), és akkor is ez volt a téma: alig vannak már nyugodt, lelki egyensúllyal bíró, a problémákat ésszerűen, higgadtan megoldó emberek mostanában… azok is kétfélék lehetnek: vagy lassúak, és képesek felülemelkedni a világ rohanó tempóján, vagy olyan gyorsak, hogy fel sem veszik a pörgést, ők úgyis gyorsabbak. Jó kérdés, hogy magamat hová sorolnám be… Nagyjából, mint egy aszinkron/indukciós generátor… Olyan sebességen megyek, ahogy épp jól esik (vagy ahogy kell), akármi megfelel.

Eddig még nem vagyok idegbeteg! Hallod, te pajor! Nem vagyok! Leszedem a fejed, ha nem értesz egyet! j/k =)