… Csak a dob meg a basszus
Zakatol a füleiben…

Hiperkarma – Dob+Basszus

Nyugi, nem fogok a ‘karmáról írni… Most sokkal inkább Kiscsillagos hangulatom van, de azért ez a szám nem egyszerűen durva volt, nekem a Sziget utolsó előtti és utolsó élvezhető koncertjéből ez és az Amondó nyelvtörő refrénje maradt meg csak úgy igazán – talán mert ezeket ismertem valahogy már korábbról. És mi a Kiscsillagos hangulat felém? Ismét csak idézek, aztán a folytatásban még bejegyzést is írok.

…Ha én lennék a szerelmed
Sok szerencsét hozzám
Ígérem nem leszel hibás
De sok múlik majd a kémián

Én már elterveztem mindent
Egy életre elég a dolgunk
Közben nem lesz sok időnk
Egyedül lenni úgy már voltunk…

Kiscsillag – Ha én lennék

És szinte még erre válaszul jöhet a bejegyzés lényegi része előtt még egy szöveg, szintén ‘karma.

…Akarod? Nem!
Nem akarod? Akarom!
Ha nem akarod, akarom,
ha akarod, nem akarom!

Hiperkarma – Amondó

Nahát, ha már így rákérdezett c4nn1b4l, emlék arról az estéről: egy harapás a bal karomon. Rengeteg élmény, amiket nem felejtenék el, mint például a sokadik proszt a “csodálatosan szép egzisztenciára”, az álldogálás, beszélgetés és holdnézés a tetőablakban, az a nyaktekerő vonaglás mindenkiben, amikor megéreztük a Martini szagát, amit egységesen gyomorforgatónak találtunk (szerintem) – mondjuk attól még be van tervezve egy 007-es koktél (vodka-martini – rázva, nem keverve), de aztán közelébe se; aztán az a fura nyom a nyakamon, ami – mint általában – onnan származik, ahonnan szokott, aztán az a pótolhatatlan és utánozhatatlan hangulat, amit a barátaimmal mindig produkálunk. Ennyi elég lesz?

Nem! (Akarod? Igen! Buktad!) Elkezdtem olvasni egy másik könyvet, címe CáPAca. Tetszik, nagyon érdekes és nyomasztó a hangulata, végülis valami pszichothriller vagy ilyesmi lenne a hivatalos műfaja… Azt hiszem, elég gyorsan be fogom falni – két hétnél többet semmiképp nem adnék rá. Meg aztán, jövő hétfőn kezd a suli, utolsó év, gondolom ott is sok dolgom lesz, hacsak nem történt a nyáron valami nagy változás az osztálytársaim mentalitásában – remélem nem, szeretem aktivizálni magam, ha érdekes dologról van szó. Mellesleg ősszel megyek amerikába, úgyhogy kezd is izzani a vonal az ottani rokonok felé, jó lenne közelebbről megismerni őket.

És úgy tűnik, eldőlt, hogy ha felvesznek, megyek japánba egyetemre. Piszokul fog fájni itthagyni néhány valakit, de öt év nem a világ vége. Meg aztán, sokat próbálok majd keresni, hogy gyakran hazajöhessek, és ha ez nem is sikerülne, az internet még mindig összehúzza a világot…