Olyan jó érzés ez a csendes, kesernyés, édes öröm, ami így délután bennem van. Az egészet az indította meg, hogy a törivizsgán kihúztam nagyjából az egyetlen tételt, amiről még minden tanulás nélkül is tudtam volna beszélni. Pláne így, puskával (adtak), bár olyan nem volt benne, amit magamból nem tudtam… A vizsga itt úgy megy, hogy kihúzol egy tételt, ha nem tetszik, akkor húzhatsz még egyet. Nos, én elsőre kihúztam Erdélyt. Na mondom, most vagy megkockáztatom, és ától cettig kipuskázom, vagy húzok másikat. Húztam, és azt hiszem egy fél ritmust legalább kihagyott az agyam, amikor megláttam, hogy a 12. tétel: a nagy földrajzi felfedezések. Mák.

Aztán még délután nyolcadik után lementem korizni “a térre”, lényegében egyedül voltam a jégen, eleinte volt két csajszi, meg aztán egy elég ügyes lány? nő? nem tudom – gondban vagyok, ha egy huszonévesre kell ilyen generálszósz-fogalmat ráhúzni. Szóval az a lényeg, hogy jól ment, gyakoroltam a hátramenetet meg egy kicsit a balrakoszorút, mert ezek annyira nem mennek – nagyjából egyáltalán, de hát na, mindent meg kell tanulni valamikor. Természetesen puhantam néhányat, a bal farom elég istenesen sajog, de erre jó vigasz a “ne sírj, te voltál béna”.

Na és a nap csúcspontja. Szülői értekezlet volt az amerikai cserével kapcsolatban, minket is hívtak, mert hát mi vagyunk az alanyok azért. Persze annyira már sehol nem demokratikus a dolog, hogy a gyerek beleszólhasson, mert akkor a gyerek a hülye, hogy mit ugat, amikor anyuci pénzéból megy a dolog – csak a gyerek legyen ott, hogy megtiszteltetve érezze magát, meg lehessen mondani a későbbi gondoknál, hogy “ott voltál, miért nem szóltál?”, na meg nem utolsó sorban érzékeltetni a lázadó ifjúsággal, hogy azért még mindig ők az úr. Na(gy) lófaszt (már bocsánat a vulgaritásért). A lényeg, hogy elég istenesen felba… akarom mondani felbosszantottak, de segond. Ilyen nem akarok lenni. Egyszerűen szánalmas, hogy jobban érdekli ötven forint megtakarítás, mint hogy a gyereknek, vagy az amerikai vendégnek jó legyen. Neki kényelmesebb, ha a jenki srác a szécsényi jelóval utazik egy órát, ahol az én elrugaszkodott elképzeléseim is alábecsülnék a “kultúrlakosság” arányát; mint hogy ő öt perc alatt bejöjjön kocsival. Na mindegy. Az ilyen nagyon fel tud bosszantani, és ezt közöltem is velük…

Viszont még az se, hogy ilyen nagyon kellemesen kicsapták a biztosítékot tudja elvenni a jókedvem. Az, hogy tanulni kéne a holnapi németdogára, meg kedden filozófiából előadást tartok, már egy kicsit súlyosabb problémák, de most egyszerűen annyira mentes vagyok minden érdeklődéstől, mint egy apátiát átélő haldokló. Gyengébbek kedvéért: egyszerűen nem tud érdekelni. A törivizsga megvolt, nekem itt lényegében vége a tanévnek. Már csak érettségi és szevasz…

Megírok egy osztályt a nextgen blogmotoromhoz, mert ugyanis az jó lesz. Úgy nagyon. Menet közben egyre inkább kiforr, és már most működik az alap. Majd csinálok egy kis oldalt, ahol figyelemmel lehet kísérni majd a fejlesztést. Belinkelem, ha megvan. Amúgy (mellékesen, direkt így a végén, ameddig már úgysem olvassa el senki) mit szólnátok, ha azt mondanám, hogy szívesen fogadok minden template-elképzelést (kész, valid xhtml fileok, mindennel, magyarul), merthogy a kicsike nagyon szépen templatezhető lesz. És mellesleg annyi plugint lehet majd belepakolni, amennyit csak akarsz, jól.