A Janus Pannonius költészetének reneszánsz jellegéről szóló irodalom tételem kész. Nagyjából. Nem mondom, hogy félelmetesen jó lett, de először csináltam ilyet – a többi már biztos jobban fog sikerülni. Holnap szerintem egy filozófia esszé után nekiülök a Dante-tételnek, és elolvasom megint a reneszánszhoz tartozó részt a tankönyvből. Hurrá.

Most az lenne a logikus, hogy pihenéshez látok, de én inkább fogom és megcsinálom a matekházit, hogy holnap törifakton ahelyett inkább olvasni tudjak majd nyugodtan (akkor nincs teher már a vállamon legalább). Ha még azután lesz valamennyi életerőm (chakrám), azt viszont már biztosan az Aionba fogom ölni. Be kéne fejezni már, és még alig állok vele valahogy.