Nem jó ez így. Komolyan kéne már vennem a dolgokat. Bár lehet, hogy már így is túl komolyan veszek mindent… Minden esetre, ma semmi olyat nem csináltam, amit elterveztem előre, hanem inkább egy ezeréves projectet fejeztem be a galéria-rész híján. Nem mondom, hogy várhat még, de most van más, ami prioritást élvez.

Ha most túl leszek azon a milliárd esszén, meg a tételek közül is megírtam vagy tízet, na majd akkor folytatom, de akkor sem ezt, csak a kódolást: annyi podcast-ötletem van már, hogy kínzás kivárni, amíg megírom az új blogmotort, úgyhogy írom majd. A milliárd esszé viszont ismét csak fontosabb, mivel megkaptam az OKTVim eredményeit. Angolon négy pont híján nem lettem döntős (180 pontom volt és 184-től lehetett bejutni) – mellesleg lehidaltam, hogy a legjobb eredmény 199,5 pont lett 200-ból. Kíváncsi vagyok, az a gyerek ugyan mit csinált, de hogy azt egy anyanyelvi angol se tudta volna annyira megírni, az fix. Filozófián viszont továbbmentem, nem kicsit, nagyon, úgyhogy 17-én (hétfőn) megyek Pestre megírni a második fordulós esszét.