Amúgy jó volt a Nightwish. Nem kicsit, nagyon. A Pain mondjuk, mint előzenekar, mélyen alulmúlta a várakozásaimat – ugyanis tőlük csak két dolgot vártam: nagy bulit pogóval és a Bye/Die-t. Egyiket se kaptam meg. Egyrészt röviden játszottak (alig fél órát), másrészt minden második jelenlévő – nyilván a Nigthwish miatt, de akkor is – lány volt, így pogó se lehetett, hiába is próbálkoztam.

Na de a Nightwish. Az egyszerűen frenetikus volt.

Miután a húrok közé csaptak, magamat is meglepve nagyon rövid időn belül sikerült befurakodnom az első sorba, ahol aztán a koncert végéig maradtam is. A számok nagyszerűek, és ugyan kit érdekel, hogy Anette hangja nagyjából negyedakkora skálán mozog, mint anno Tarjáé, ha így is hatalmas bulit tudnak csinálni! Marco (aki egyébként a Tarotban és Northern Kingsben nyújtott teljesítményéért már így is maximális tiszteletet érdemel) úgy itta a vodkásüvegből a folyadékot, mint a vizet (elsőre nem is hittem el, hogy vodka van benne, de aztán jött a belsős info, hogy igenis az), és ezzel még nagyobb csodálatot ébresztett bennem. Elég sok vokálos feladata is volt, és a közönséggel sem Anette tartotta főleg a kapcsolatot – bár ő volt az, aki a végén végigment az első sor előtt és mindenkinek megszorította a kezét és megköszönte, hogy ott voltunk.

Volt pirotechnika is rendesen, és én csak sajnálni tudom a zenekart: a színpad hátuljában elhelyzett lángszórók hőjét még én is éreztem, nem is kicsit, belegondolni is rossz hát, hogy a színpadon milyen lehetett a klíma.

A zenére természetesen nem lehetett panasz, de ez nem is volt kérdés. A Nightwish már az a kategória, akiknek már nagyon nehéz rossz koncertet adni. Azon utólag nagyot mulattam magamban, hogy amikor a Wishmaster-t játszották, én az első sorban teli torokból a Fishmaster üvöltöttem… Most mit csináljak, ha egyszer csak annak a szövegét tudom? Mindegy, jó volt, megérte a belépőt, meg a sorbanállást, meg mindent. Emlegettek valamit, hogy jönnek majd megint – kíváncsi vagyok, mikor…

Ja és ha valakinek vannak képei, mutassa.