Élni kéne már. Ősszel ütöm a tizenkilencet, és nem elég. Olyan, mintha egy gallon benzinre gyufát dobnának oxigénszegény környezetben. Ma például össze-vissza zúztam az önbizalmam: ki akartam bringázni Salgóra, de a somosi lejtőn rájöttem, hogy ez most így nem fog menni. Elkeserítő. De legalább a váltóm normálisan működik már.

Amikor visszaértem (merthogy azért a határig kimentem) még egy órát elkaptam egy filmből, amiről nem is tudtam, hogy olyan jó, amilyen. A címe Tükörálarc (MirrorMask, 2005), és valami hihetetlen szürreális, és legalább annyira tetszik. Kár, hogy tévé, és nem vettem föl. Így utólag egy kicsit az Avalonra (Avalon, 2001) emlékeztet – na annak volt még egy félelmetes hangulata; most hogy így leírtam: meg kéne nézni azt is megint. Valamelyik nap – tegnap vagy tegnapelőtt – láttam egy másik szintén nagyon érdekes filmből egy részt: ő volt a Bizonyítás (Proof, 2005). Filmnézés is lesz a nyáron, azt hiszem (már csak meg kell találni őket neten, vagy föl kell venni tévéből).