Olvastam egy cikket az Ars Technicán, ami a fiúk és a lányok iskolai teljesítményének eltérését vizsgálja. Itt két területre koncentrálnak (bár én még egyiket sem hallottam viccen kívül), éspedig hogy a) a fiúk miért teljesítenek jobban matematikából és b) a lányok miért olvasnak jobban. Nem is tudom, melyiket röhögjem ki előbb. Bár statisztikai alapon nyilván érvényes ez, végül is nem kevés diák munkáját értékelték ki, attól még az én tapasztalataim tizenkét év közoktatása után ennyire nem egyértelműek. Kezdem a b)-vel, mert az egy kicsit érdekesebb. Ugyanis én nem azt látom, hogy a lányok jobban olvasnának – én azt látom, hogy manapság senki nem tud olvasni. Se írni (de ez egy másik bejegyzés témája lesz, ha valami hasonló kirobbantja). Végzős osztályban félévkor egy pár oldalas szöveget (Thomas Mann volt azt hiszem) nem tudtak élvezetesen olvasni. Nem azt mondom, hogy profi színész szintjén adják elő, beleéléssel… De amikor az ember (legalább) tizenkét éve tud olvasni, akkor azért ne így. Hogy a tanár azt mondja, hogy ezt olvasd még egyszer. Hogy a szavaknak kétszer kell nekifutni. És még sorolhatnám. Nem mondom, hogy én olyan lazán ki tudnám elsőre, felolvasás közben mondani a tudomány bármely, oldalhosszú szakszavát, de itt nem erről van szó. Egyáltalán nem megy az olvasás.
Szüleim pedagógusok (is voltak), úgyhogy hallok tőlük egyet s mást, arról, hogy miként is kéne az oktatáson változtatni. Például nem kéne olyan agyament írás- és olvasástanítási rendszereket bevezetni, amivel legfeljebb olyan gyerek tud iskolában megbírkózni, akinek vagy nagyon jó tanára, vagy olyan agya van, hogy a Fazekasban lenne évfolyamelső (amikor ott OKTV-ztem, véletlenül átnéztem az ő OKTV-seik helyzetét és helyezéseit – rémisztő), mindenki más viszont “diszlexiásan” kerül ki az általánosból (különösen a szegényebb sorban élők, nem mondom, hogy a cigányok, bár közülük is nagyon, nagyon sokan, viszont ugyanúgy ott vannak a napi tizenkét órát melózó “panelprolik” gyerekei, meg az egyszerűen buta (merthogy ilyen is van, akármennyire tagadják) gyerekek). Persze szó sincs δυσλέξια-ról (se diszgráfiáról), csak egyszerűen nem tudnak megtanulni írni-olvasni. Nemtől függetlenül: az osztályomból én nem tudnék egyik nemből se sokat mondani, aki az olvasás öröméért olvasna.
A matekos dologról meg: méghogy a fiúk jobbak. Fiú vagyok, de ezen mulatok. Nagyon sok lányt ismerek, akik magasan aláznak mindenki mást matekból – megkockáztatnám, hogy nálunk az évfolyam öt legjobb matekosából négy lány (és a drágaságom köztük van). Ez mondjuk kiderül a cikkből is: társadalmi helyzettől függ. Egyáltalán miért olyan fontos így kimondani, hogy “a fiúk” ebben jobbak, “a lányok” meg amabban… Csak statisztikai szinten lehet erről valós adatokat találni, annak meg az egyes emberek kezelésénél semmi, se semmi haszna nincs.
Na persze, most meg majd jön a kötözködés, hogy bezzeg arról, hogy a lányok jobban olvasnak, mennyit írtam, ehhez képest a fiúk matekos bukásáról meg semmit… Viszont erről szól a hivatkozott cikk. Meg nem akarom az egekbe emelni a hölgyek önbizalmát…
Megjegyzés: Az meg mekkora már, hogy az a DOI szolgáltatás, amivel az Ars is azonosítja a cikket, 35000 (harmincötezer) dollár egy évre? Ezt se nekünk találták ki…