Hulla fáradt vagyok. Ma este meg tervezem nézni az Avalon című japán-lengyel filmet, már ha sikerül addig működésre bírni a lejátszót. Szombaton érettségizek.

Egy ideje minden nap este hat körül elhúzok egy fél órás, viszont cserébe jó aktív bringázásra. A cél a nagyjából tizennégy kilométeres táv teljesítése fél órán belül, de ez idén még sajnos nem sikerült – egyszer régebben emlékszem, huszonnyolc perc is megvolt. Aztán még tíz percet rollerballozok (lehet, hogy lassan emelem majd húszra), és másnap este rémülten konstatálom, hogy “már megint nem bírom annyira, mint tegnap” – ami általában azt jelenti, hogy még jobban bírom, viszont az elején sokkal fárasztóbbnak tűnik.

Az Avalon lényegében ugyanaz, mint a Mátrix, csak itt nem egy gonosz elnyomó rendszerrel kell szembenézni, hanem a játékfüggőséggel, azzal, hogy nem tudják elkülöníteni a játék világát a “valóságtól”. Elég régen láttam, és akkor se egészen, így nem biztos, hogy jól emlékszem, viszont ez (remélem még ma este) ki fog derülni.

Ma ugyan nem tanultam (még) semmit, de holnap végig fogok szánkózni az összes tételen, ami csak kell, ami még bizonytalan, kidolgozom rendesen, amit nem akarnék húzni, azt szintén, és szombaton délelőtt aztán túlesek a dolgon. Az érettségi utáni terveim között szerepel nagy mennyiségű szépirodalom olvasása, így a már folyamatban lévő két könyv (Queen Loana, Kim) mellé bevettem egy Rilke (sajnos próza) kötetet (sajnos magyarul) és Kunderától a Lét elviselhetetlen könnyűségét. Az olvasás viszont nem lesz elég, mert verseket fogok tanulni, elsőként a Hollót (Poe) angolul és magyarul (nagyjából tudom), majd Vörösmarty-kat.