Tudjátok, ami elszalad. Na most egy kicsit messzire szaladt, mert nem látom a fényt az alagút végén. Vagy legalábbis elég homályos még… A héten sorolnak majd a zh-k, plusz még két beadandót is össze kéne hozni valamikor mostanában, és még élni is kéne – sajnos az egyensúlyt elég nehéz megtalálni a meló (jelen pillanatban csak az egyetem) és a szabadidőm között, de dolgozok rajta.

Most például nagyon behavaz a tanulnivaló, ráadásul nem is mindent tudok egyből áttekinteni – főleg a linalggal vannak problémák. Ebben csak az a vicces, hogy az előadás anyagát nagyjából értem, elmagyarázni is többé-kevésbé el tudom, a gyakorlatokon is elég lazának éreztem a dolgokat, és valahogy ha nem ott ülök órán, akkor nem tudom.

Szeretnék kiállításokra járni továbbra is, meg tanulni is, meg persze a többiekkel találkozni is. Nehéz megoldani. A legnagyobb érvágás mindenképp a kiállítások szelektálása lesz, hogy ne caplassak órákat egy kilenc szövet-designból álló kiállításért, hanem inkább csak kevesebbet, de jobbat, mint mondjuk a japán kortárs kiállítást az Opera Galériában. Meg a régi elfoglaltságaimat is szeretném újra elővenni: sok nyelvtanulás, olvasás, webfejlesztés, színvonalasabb blogolás (bár ez utóbbi új szokás lesz érzésem szerint).

Az ilyen fajta rossz hangulatú estéken áldom Shamaltot, amiért anno bemutatta nekünk az Erát. (Bibliaolvasáshoz pedig például Neal Morse ajánlott.)