Tarthatatlan egyszerűen hogy csak gyűlnek és gyűlnek az ötletek, már kész világok és karakterek tucatjai állnak készen a fejemben, már csak egy történet kéne, de nem és nem, nagyon nem akar egyelőre jönni. Tudom, türelem tornaterem (és hasonló freeblogos okosságok), de nekem valahogy nincs kedvem várni. Nagyon nincs.

Meg akarom már írni azt a könyvet, még ha fejezetenként kell is majd itt publikálnom a blogon, az is elég lesz nekem. Csak jöjjön már valami pillanatnyi megvilágosodás, hogy mégis mi legyen a nagy sztori, legalább valami részlet, ami köré aztán föl lehet építeni sorozatos tágításokkal az egészet… Mert egyedinek kéne lennie. A világ (többé-kevésbé) az, úgyhogy nem szeretném, ha a történet meg valami sablonkollekció lenne.

Ó bárcsak, ó bárcsak,
sóhajt a fakopáncs
a kéreg a fán lenne puhább…

Louis Sachar – Stanley, a szerencse fia