Majdnem azt írtam, “már nem is tudom, mi volt ma”, de azóta már ma van, és az akkori ma már tegnap… A suli átlagos volt, délben a menzán ettem reiment, ami szerintem egyszerűen hideg ramen. De jó volt, mert cserébe csípős és finom. Négyre kellett visszamennem, mert a netes beadandót totál elfelejtettem, és most intéztem. A katakana házit is addigra kellett megcsinálnom, úgyhogy egy kicsit zsúfolt volt – de egy tea és egy doboznyi dango megoldotta (nem bírtam abbahagyni a dangozabálást). Utána megdöbbentem, amikor a liftben összetalálkoztam egy tanárral és elkezdett beszélgetni velem – pontosabban ez még nem lett volna meglepő: a meglepő az volt, hogy értettem és tudtam válaszolni is. Hasonlóan meglepődtem utána a Hanamasában, amikor meg tudtam kérdezni, hogy melyik “méz” méz igazából. Merthogy vettem egy csomó hasznos és finom dolgot, holnap délután ezért görögsalátát fogok csinálni. Amikor hazaértem (ami eltartott egy darabig, mert a Nogawa park körül jól eltévedtem) onnan tűnt föl, hogy a narancslevet elfelejtettem (márpedig az fontos), úgyhogy futottam még egy kört. Sajnos minden útbaeső gyógyszertár zárva volt, úgyhogy nem tudtam C-vitamint venni, pedig. Aztán hazaértem tényleg, gitároztam, az Örömóda mellett elkezdtem az Ievan polkkát is tanulni, legalábbis ami nem-akkordos tabot (igen, “tab”, parasztzenész vagyok) találtam hozzá. Aztán tanultam is, japánul meg vietnamiul is, most ittam egy kakaót vacsorának, rendet rakok fürdök és alszok, és így is fél kettő lesz mire vége a napomnak…