Jó, hogy itthon vagyok… Hétfőn Pesten voltam (Budára át se mentem), találkoztam Ai elvtársnővel meg sokakkal a plörk pajtik közül, aztán még hazafelé beültem a törzshelyünkre honi barátokkal, úgyhogy összességében ez egy jó nap lett. Úgy igazán. A Nyugatinál hoztam a formám, legalábbis Ai ezt állította, ugyanis heccből a gyrosos nénitől japánul kértem a kaját (bár szerintem levágta a szitut), aztán lehúztam valami germán nyelven beszélő bagázst kemény egy szem szőlőről, mert az annyira jól esett akkor és ott…

Tegnap meg strandolni mentünk, jó korán, merthogy édesanyám meg közben lehúzott egy délelőtti műszakot, de addig én már úsztam meg sütöttem (pirítottam) magamat a pásztói strandon, ahol aztán délután négyig maradtunk is. Közben nekiestem olvasni a japánból hozott maradék “könyveket”, aztán ahogy jöttünk hazafelé, már éreztem, hogy az a hetven-nyolcvan oldalnyi japán szöveg is milyen sokat segített, hogy elkezdjek visszarázódni. Ma még elolvasok kettőt (öt van ebben a középfok elejéhez készült sorban), meg újra házit írok, mert az is kell, este meg egy irgalmatlan nagy és jó buli elé nézek…