Tehát tegnap megvolt, aztán el is telt a huszadik szülinapom. Nem volt (a (gondolom) általános elvárásokkal ellentétben) ordító nagy berúgás vagy ilyesmi – csak egy jó hangulatú vacsora. Ahogy hazajöttem a templomból, megebédeltem, megnéztem mi van az otthonról kapott jókora csomagban (a görkorim meg egy új hátizsák), aztán nekiálltam főzni. Jó magyar vacsorát akartam csinálni, sikerült is. Talán csak Adina nem lepődött meg a menü egy darabján se, de ez meg engem nem lep meg. Gulyás volt, meg mákos nudli (nem tudok rá jobb szót), étvágyhozónak otthoni házi szilvapálesz, az édességhez ötputtonyos aszú. Szóval extravaganza. Voltunk rá vagy tízen, nagyon jó hangulatú vacsora lett belőle. Minden elfogyott, kivéve az italokat. Utána eltakarítottuk a romokat, egy tányérnyi mákos cuccot házhoz szállítottunk Radonak, aki elég csúnyán lebetegedett. Játszottak még: Brazília, Grúzia és Szlovákia egy fél óra konstans nevetéssel éjfél körül, Grúzia és Üzbegisztán egy épp csak meghiúsult elég csúnya verekedéssel, Brazília biológiával, majd zárásképp Üzbegisztán (másik személy) éjjel kettő körül marshmallow (mályvacukor) “sütéssel”, ami során kiderült, hogy a japáni fajta bizony nem hogy nem sül, de olyan durván ég, mint egy “viharbiztos” öngyújtó. Nagyjából ennyi. Meg hogy megötszöröződött a telefonszámlám, annyit kellet kérdezni a sütés-főzés közben otthonról.