Ahogy ültem a mekiben, egy azóta elfeledett gondolatfolyamban egyszercsak eszembe jutott valamiért, hogy a matek egyenletekben miért i az i és miért n az n. (Az i gondolom az “iterátor”, a ciklus számlálója kifejezésből lett, az n pedig ugyanígy a “szám” szóból (number és egyéb latin eredetű változatok)…) Szerintem nagyjából midnenhol ugyanezeket a betűket használják, nyelvtől függetlenül.

Erről meg beugrott, amit nemrég olvastam, hogy az elemeknek van kanjijuk, így lehet velük kémiai egyenleteket felírni. Ez egy nagyon érdekes ötlet, az biztos, csak sajnos nincs értelme. A tudomány lehetőleg nyelvtől független jelrendszerrel kellene leírni, és a modern tudomány jelrendszere, bármennyire fájhat is ez a keleti népeknek, görög-latin eredetű.

Meg aztán, milyen vicces már ez egy olyan országban, ahol a külföldiek nincsenek bajban (általában) a feliratokkal, mert minden ki van írva angolul, és néha csak angolul (a néha csak japánul esetet nem taglalom, mert az természetes). Lásd, rengeteg üzlet, étterem és hasonló neve, szlogenje, logója, minden angolul van (“First Kitchen: City convenience restaurant”). Különösen vicces ez ismerve a japánok kivételes nyelvtehetségét, vagyis hogy még a reptereken se lepődök már meg, ha valahol teljesen hibás mondatok, rosszul használt szavak vagy egyéb nyelvtani hibák hemzsegnek. Most épp példát nem tudok adni, pont mivel a hibás angol legalább olyan természetes itt, mint a japán maga… (Bár itt a hotelben a liftben sincs semmi angolul kiírva, koreaiul is csak a tűzjelző.)