Most kezdenek izgalmassá válni a dolgok. Holnap előadást tartok fizikából a “tudományos diákkörön” vagy ahogy azt kell nevezni, hogy mindenki megérthesse. Ez egyrészt már magában egy szórakoztató elem lenne, de még ráadás, hogy holnap délben érkeznek az amerikai cserepartnereink, és maradnak egy hétig. Na az lesz még izgalmas.

Nem jó ez így. Komolyan kéne már vennem a dolgokat. Bár lehet, hogy már így is túl komolyan veszek mindent… Minden esetre, ma semmi olyat nem csináltam, amit elterveztem előre, hanem inkább egy ezeréves projectet fejeztem be a galéria-rész híján. Nem mondom, hogy várhat még, de most van más, ami prioritást élvez.

Ha most túl leszek azon a milliárd esszén, meg a tételek közül is megírtam vagy tízet, na majd akkor folytatom, de akkor sem ezt, csak a kódolást: annyi podcast-ötletem van már, hogy kínzás kivárni, amíg megírom az új blogmotort, úgyhogy írom majd. A milliárd esszé viszont ismét csak fontosabb, mivel megkaptam az OKTVim eredményeit. Angolon négy pont híján nem lettem döntős (180 pontom volt és 184-től lehetett bejutni) – mellesleg lehidaltam, hogy a legjobb eredmény 199,5 pont lett 200-ból. Kíváncsi vagyok, az a gyerek ugyan mit csinált, de hogy azt egy anyanyelvi angol se tudta volna annyira megírni, az fix. Filozófián viszont továbbmentem, nem kicsit, nagyon, úgyhogy 17-én (hétfőn) megyek Pestre megírni a második fordulós esszét.