Ha már nem blogolok szinte semennyit (nincs tőle lelkiismeret-furdalásom, csak néha), legalább ha teszem, írok is valamiről. Mostanában (mondom, mostanában, de igazából már egy éve ez megy) nincs nagy változatosság: vagy klubos banzáj van, vagy arra próbálunk, vagy valakikkel valamilyen ürügyből (vagy minden ürügy nélkül) végigsörözzük az éjszakát, vagy itthon ülök és fordítok meg úgy csinálok, mintha értenék a fordításhoz.

Március közepén volt a végzősök három napos bulija, ami előtt meg után további három napot kellett készülődnünk-takarítanunk, nagyon izgalmas volt valóban. (Főleg, hogy nem léptem fel, mert nem fért bele a többi tagnak.) Mondjuk cserébe a záró ivászat jó hangulatú lett, reggelig ment.