Tag: blog

Nagy utazás

November 4, 2009
valeblog
0 Comment

Nem vagyok Presser, nagyon nem, de a hétvégén a pingpongklubbal “elugrottunk” Oszakába. Péntek este indultunk, ami csak azért volt egy kicsit problémás, mert akkor volt Rado szülinapi bulija is. Viszont szerencsére késő éjszakai busszal mentünk, ami azt jelenti, hogy tizenegykor volt találkozó, és akkor még bőven volt idő indulásig. Így hát este volt módom többé-kevésbé kényelmesen bepakolni, rendet rakni és még a buliban is elverhettem több, mint két órát (kellemesen, amint azt egyes nagy sikerű, igen félreérthető fényképek is jelzik). Aztán irány Shinjuku, majd a busszal reggel nyolc körül érkeztünk Oszakába. (Nem vagyok következetes az átírásokkal, nem érdekel.) Az ottani egyetemig még utazgattunk egy ideig, de tizenegykor már játszottunk. (Mellesleg az a környék nem egyszerűen világvégefalva hangulatú, teljesen a semmi közepén, építkezések mindenhol.) Persze kikaptam mint a huzat, kivéve amikor szorosan, de jó volt, megérte. Délután elmentünk az Oszaka-toronyhoz vagy hogy hívják azt – itt esett le, hogy arról a környékről volt kép a most már majd’ harminc éves otthoni japánkönyvemben, és még mindig ugyanúgy néz ki. Nagyon otthonos hangulat, ugyanaz a lepukkant világ, mintha húsz éve megállt volna az idő. Este egy jó kis helyen éltünk társasági életet. (Meg találtam “Web designing” magazint, persze hogy megvettem.) A hotel meglepett, még borotva is volt (bár nem használtam, Oota senpai sikeresen felcakkozta vele a fejét, huszon-egynéhány évesen használt először nem-elektromos borotvát). Kicsit rossz időben indultunk Kiotóba, ahol volt hangulatvonatozás, eső, ebéd, empíriókriticizmus egymilliópicikrisztus ezer buddhaszobor meg út vissza Oszakába a csomagokért. Szereztem jegyet a sinkanszenre és este fél tíz körül már Tokióban voltam. Végigaludtam, nagyjából, mind a két és fél órát. 以上。

I’m lovin’ it

October 30, 2009
valeblog
0 Comment

First, Snickers. The best ever. Just eating one makes me happy, although it’s addictive. Heavily. It’s filling, great taste, great feel, seriously as if i was in some funny ’90-s telly advert…

Second, Halls. Probably what saves me from catching a cold every two seconds. Sore throat, coughing and runny nose come very easily for me, but this autumn i could still manage to avoid them. Now it’s getting interesting, because as i arrived home in the evening, huge “SWINE FLU IN THE DORM” (or something along these lines) flyers greeted me in the elevator. Hurray. Now the japs will panic at least as much as if it was cholera.

As for now, my life. Probably only because the aforementioned Snickers, but i can’t worry about the exams (the first of which is in two fucking weeks, and i don’t even have the book for that one yet). It’s Rado’s birthday party today, but around half past nine i’m leaving so that i could get to Shinjuku on time—with around twenty minutes of safety surplus. We’re leaving for Osaka sometime after eleven, and i’ll be coming back on sunday, with shinkansen,

Last, but not least, i love Japan Post. I wanted to send a package today, but i had classes till 4:20, and i had to pack it. The only thing i didn’t know is that post offices close at five. I arrived there 5:08. That’s three days’ delay, sorry about it…

Idő

October 29, 2009
valeblog
0 Comment

Elhalálozás okán most van másfél óra szabad időm, amit szigorúan tanulásra akartam szánni, de egyszerűen nem bírtam ellenállni a kísértésnek, hogy idefirkantsak valamit. Először is, az új Hamachi jól néz ki – ahogy elvárható egy kettes verziótól. Az ebédem finom volt, magamnak csináltam, talán nem meglepetés (sós, szójaszósszal, gyömbérrel, fokhagymával, pirosarannyal, salátával valami hal és köménnyel, mellé persze rizs meg az a sárga cucc amit mindig adnak a bentók mellé). Továbbá, lett még egy blog-“dizájn”-tervezet, tessék megnézni és véleményt mondani, ha van. Plusz a háromszorosára nyúlt ebédszünetben tervbe van véve egy könyvtárlátogatás, aminek során ki akarom nyomtatni a közgáz beadandót (az imént említett halálozás végett egy héttel csúszik) és keresni néhány könyvet, majd kiderül mi lesz belőle. Ráadásként megszületett az első tervem a japán utáni évekre nézve, ami úgy hangzik: Idegenlégió. Ezen kívül már csak az unalmas iskolai élet és a még rosszabb hajtás maradt, meg hogy holnap este megyek Oszakába. Alig várom!

És nagyjából semmi

October 25, 2009
valeblog
0 Comment

Még mindig zárkózok, egyre jobb ütemben. Ma megvolt az előadás a mitakai evangélikus gyülekezetnél. Nekem egy kicsit úgy tűnt, hogy inkább kíváncsiak rám, mint arra amit mondok. Utána se az egyházról vagy az életvitelünkről kérdezgettek, hanem inkább hogy Erdős Pál rokonom-e és hogy miért-hogyan ez a hajszerkezet. Meg persze volt sült tészta, hot dog, meg sok finomság (elkértem a süti receptjét).

Hét közben nagyjából semmi rendkívüli, minden nap estig házikat írtam (főleg nyelvtant) meg kanjikat tanultam, és ez jövő héten sem igazán fog változni. Keddig igaz, hogy meg kell írnom egy politika beadandót (már nagyjából összekutattam az anyagot, csak meg kell írni), de az csak ma-holnap, aztán megint a sulira kell koncentrálni (ami valószínűleg azt jelenti, hogy kedden a cigányság oktatási problémáiról szóló előadásom “rezüméjét” fogom írni).

Most pénteken is volt egy buli, de egy-kettő körül már ágyban voltam, úgyhogy tudtam dolgozni délelőtt a mai előadáson. Jövő pénteken is lesz hasonló, ha nem nagyobb szabású, mert Rado van olyan szerencsés, hogy a vizsgák után van a születésnapja és nem a vizsgaidőszak közepén (mint nekem), úgyhogy ordító nagy bulit akar csapni. A gond, hogy én akkor már úton leszek Oszakába a pingpongklubbal, és csak vasárnap este érek haza a tervek szerint…

Megint csak

October 23, 2009
valeblog
0 Comment

Megint csak a csönd, és más semmi. Nem igazán van időm leülni, hogy akkor én most blogolok, mert egyrészt minden nap ugyanarról szólna (fölkelek, ha sikerül időben, megreggelizek, suli, ebéd, suli, utána meg vagy klubok vagy tanulás vagy hogy milyen hülye vagyok amiért nem tanultam), másrészt nagyon húzzák a nyakörvet a tanítónénik-bácsik. Jövő héttől egy kicsit lájtosabbnak ígérkezik, de addig még meg kell írnom egy előadást, amivel nagyon megfogok ma és holnap szenvedni meg egy esszét, amivel keddig minden szabadidőm el fog menni. Nagyon élvezetes, de ha kell, hát kell. A suli magában tehát most nem lenne szívás. Ez még a vizsgák utórezgése.

És ez a bejegyzés azért kapott nagyjából öt órás “vajúdást”, mert ebédszünetben kezdtem el írni, aztán megnéztem a telefonomat és kiderült hogy akkor már tíz perce ott kellett volna lennem valahol, úgyhogy odarohantam, de persze már későn. Esti program valami buli, addig meg dolgozni az egyházas előadáson és próbálni ébren maradni.

I feel the force

October 20, 2009
valeblog
0 Comment

No need to say “feel the Force” with that creepy tone and funky movements (i’m in love with the word “funky”, heh), i can feel the power without any aid of the Jedi or Shit Sith or whatever. I just had a rush of power, probably because i was standing under the hot shower with my hands raised washing my hair for about half an hour (i don’t even want to consider my next water and electricity bill). Sleepiness doesn’t take the willpower away. So i’ll sleep with all my might.

Ami nehéz

October 20, 2009
valeblog
0 Comment

De élvezetes, az kitalálni, hogy az adott emberrel milyen hangnemben, milyen udvariassági fokon kéne beszélni. Nem egyszerű… Ugyanakkor érdekes és figyelni kell nagyon, és persze rengeteg szót lehet így szerezni. Csak nem egyszerű. めっちゃ。 Ami meg nem nehéz, csak épp tisztességtelenül sok, az az iskolai tanulnivaló. Nagyon durván sok, de most még tartható, úgyhogy fölveszem a kesztyűt és könyékig beletúrok a zaftba. Közgázra jövő hétre egy legalább egy oldalas beadandó a japán választási rendszerről és az idei választásokról, csütörtökre vázlat a Magyarország egy nagy problémájáról szóló előadásról (aztán jövő hétre meg is kéne írni), vasárnapra tíz perces előadás a magyar egyházi életről és egyáltalán az életvitelről. Bájos. E mellett persze még tanulni kell matekot is (holnaptól integrálunk), plusz nyelvtan, meg kanjik, meg olvasásértésre is kéne házi (bár talán abból lett a legjobb a vizsgám), hallásértés is létezik… Meg gitárt is gyakorolni kell, mert koncert lesz, plusz pingpongra is járni kell, mert novemberben megyünk Oszakába. Ráadásként ahogy javítgatom a horgolótűvel a rasztáimat, rendszeresen kilyuggatom a bal mutatóujjam. Derűs. Nem tudom, hova raktam a Duracelleket, de már elemet kéne bennem cserélni.

I’m down

October 18, 2009
valeblog
0 Comment

I’m feeling down. I know, i know… I’m not the one to cut myself or anything like that—i’m not stupid enough for that. Just it makes me feel down when i’m not as good at something as i want to be and i don’t have the time and space to improve. I simply can’t stuff any more activities in my life, i can’t study till morning four every day, because then i’d end up a coffee junkie in two days. Still i want to do so many things, so as many times before, i’m planning some kind of schedule with which i could manage as many as possible. The only problem is that i have a good habit not to keep myself to my own schedules. (Nor others’, as apparent from the number of days when i was not late for class, let’s say the limit of series an where n tends to infinity, signifying the number of days, and an, showing the days when i was not late, tends to zero.) I want to finally learn Moondance on piano, and want to learn the acoustic version of Bon Jovi’s It’s my life. Both i can do if i have time for it, thus i only need to find the time to practice. And meanwhile i’ll have to study for those so much awaited exams which decide which university i can go to (first choices being Osaka and Hokkaido, former for the sake of Kansai-ben, the people and the life, latter for the sake of nature, ainu people and weather), because i realised that for these i really have to study continuously, i can’t afford to do it in the last week on the verge of breakdown. And not only music and studies, i want to get back to coding and reading as well, i finally want to see nicely built php and javascript codes on my screen, running a nice layout… Not to mention the books i have and haven’t finished in almost a year… shame on me.

Back

October 16, 2009
valeblog
0 Comment

Start with wednesday. Morning wake up just in time to get to the grammar exam, then run to the other side of the campus for health check. There i naturally fainted after they took my blood, but this time i told them in advance about the problem so made me lie down beforehand. Lay down, took blood, next memory waking up there with a ringing in the ear and a “where the holy hell am i?” (yeah, even hell occurred before the blood sampling) thought in head. They were not sure how and what to, because i was out of line with going there earlier because of some reason detailed later in this post. At least i now know that then i was roughly 65 kilos (expected more), 179 cm (expected more) and that ten minutes and four-five examinations after the blood sampling (when i already felt alright), my blood pressure was still around 80/40 (at least i recall these numbers). Of course after i got free my first way was to the kombini and bought a Snickers and a Coke. Then ran off to Ikebukuro to begin my adventure…

I got dreadlocks. It took a lot of organizing, hell a lot of money and i sat eleven hours in one place. Was a relief to stand up, with my head covered in dreads. The shop people were really nice, we talked a lot, nice language practice. Hiro, a japanese friend helped a lot, without his help this couldn’t have been accomplished. He fixed a lot of stuff for me, lead me there and everything. He even got me the new album, 45°↗ of Sex Machineguns as birthday present (not to mention, limited edition). I was and am lost for words to express my gratitude. It was almost midnight when (roughly two hours the shop closed for everyone else) my hair was finished. I got the last train, bought dinner (lunch) in Sukiya (before that i only had breakfast, that Snickers and a few candies) then joined the remains of a cocktail party in the second dorm. Went to sleep around four, woke up at eight, then came the trip to Yamato, Yamanashi…

A huszadik

October 12, 2009
valeblog
0 Comment

Tehát tegnap megvolt, aztán el is telt a huszadik szülinapom. Nem volt (a (gondolom) általános elvárásokkal ellentétben) ordító nagy berúgás vagy ilyesmi – csak egy jó hangulatú vacsora. Ahogy hazajöttem a templomból, megebédeltem, megnéztem mi van az otthonról kapott jókora csomagban (a görkorim meg egy új hátizsák), aztán nekiálltam főzni. Jó magyar vacsorát akartam csinálni, sikerült is. Talán csak Adina nem lepődött meg a menü egy darabján se, de ez meg engem nem lep meg. Gulyás volt, meg mákos nudli (nem tudok rá jobb szót), étvágyhozónak otthoni házi szilvapálesz, az édességhez ötputtonyos aszú. Szóval extravaganza. Voltunk rá vagy tízen, nagyon jó hangulatú vacsora lett belőle. Minden elfogyott, kivéve az italokat. Utána eltakarítottuk a romokat, egy tányérnyi mákos cuccot házhoz szállítottunk Radonak, aki elég csúnyán lebetegedett. Játszottak még: Brazília, Grúzia és Szlovákia egy fél óra konstans nevetéssel éjfél körül, Grúzia és Üzbegisztán egy épp csak meghiúsult elég csúnya verekedéssel, Brazília biológiával, majd zárásképp Üzbegisztán (másik személy) éjjel kettő körül marshmallow (mályvacukor) “sütéssel”, ami során kiderült, hogy a japáni fajta bizony nem hogy nem sül, de olyan durván ég, mint egy “viharbiztos” öngyújtó. Nagyjából ennyi. Meg hogy megötszöröződött a telefonszámlám, annyit kellet kérdezni a sütés-főzés közben otthonról.