Most éppen az Emlékezet ’56 nevezetű történelmi verseny és/vagy vetélkedő negyedik fordulójára beküldendő 25 oldalas művön dolgozok – és dolgoztam egész délután. Ez egy csapatverseny, amire osztályok, vagy egyéb csapatok nevezhetnek. Ezen a szinten már egy kicsit kellemetlen, hogy a 25 oldal megírásához (amit nekem kell megírni, természetesen, mert ki másnak?) van legfeljebb 10 oldalra elegendő anyagom – és akkor már nagyon széthúztam, telepakoltam képekkel meg hasonló szokásos project-trükkök.

De most nem csak erről van szó, hanem az OKTV-kről is. Még nem tapasztaltam meg, hogy milyen nehezek, vagy mennyire nem, de gondolom egy átlagos levelezőnél azért valamivel csak húzósabbak. És már egy jól megcsinált levelezővel is rengeteget tanulhat az ember (és itt most nem a TIT-féle színvonalas dologra gondolok, ahol négy évből háromszor ugyanazok a feladatok voltak). Komolyan beszélek, tapasztalatból.

Ugyanez megy a megírandó dolgozatokra is. Mármint, az otthon kidolgozandó, sok oldalas dolgokra gondolok. Például ha megírsz egy angol nyelvű kétoldalas fogalmazványt a globális felmelegedésről vagy egy számodra teljesen ismeretlen fizikai témáról kell írnod 10 oldalt, akkor azért, ha becsületesen megírod, és utánanézel meg hasonlók, rengeteg tudás rád is ragad. Elvégre is, ez lenne a céljuk az ilyeneknek, vagy mi =).

Ma már szerintem nem írok többet az 56-os salgótarjáni eseményekről, inkább majd holnap áldozom rá az egész délutánomat (is). Meglássuk, hátha sikerül elskippelnem a hatodik (utolsó) órámat…

Vicces volt… Igazság szerint most az iskoláról fogok írni, nomeg arról, ami ott esett meg velem, szóval akit ez nem érdekel, kihagyhatja ezt a bejegyzést nyugodtan.

Reggel. Kapásból egy paródia, mivel a fél város fel van túrva, úgyhogy minden reggel izgulhatok, hogy vajh sikerül-e ismét rekordot döntve odaérnem az első órára. Ez alól kivétel a kedd és a csütörtök, amikor is angol az első, amire meg csak akkor megyek be, ha kedvem van – és általában nem szokott lenni. Ma például az adott első óra fakt volt – pontosabban emeltszintű érettségire előkészítő kurzus – na de kérlek, melyik a rövidebb? Aki még nem tudná, matek-töri faktra mentem – senki ne merje megkérdezni, hogy “és ezzel hol akarsz továbbtanulni?”, mert ezt az utóbbi fél évben egy kicsit sokszor kellett hallanom. Töri fakton a magyartanáromnál… vicces volt, maradjunk annyiban. Aki ismeri, el tudja képzelni.

Későbbiekben egy laza biosz, egy degenerált matek, egy könnyed tesi meg egy erőltetett németóra esett még, szerencsére – ahogy azt a jelzőkből kitalálhattátok – egyik sem okozott semmi gondot.

Német előtt, ebéd után azért még a szokásos háziírást meg kellett ejteni, az esetleges negatív visszhangokat elkerülendő.

Azért remélem, hogy nem így folytatódik majd – nem éppen erre készültem, nem ezt ígérgették. Pontosabban, ha ez lesz, akkor az azt jelenti, hogy ennyiből lehet érettségizni, akkor meg kisujjból meglesz az is…

Most már igazán ideje lesz nekiállni a keményebb dolgoknak is, hiszen már az augusztus hónapi naptárat tapossuk…

Keményebb dolgok? Egy: készülni a filozófia OKTV-re, amire kedves töritanárom kérdés nélkül benevezett. A készülés annyiból áll, hogy el kell olvasnom három könyvet a témával kapcsolatban, de ahogy magamat ismerem, lesz belőle tizenhárom is…

Kettő: készülni a számtech érettségire. Az is igaz, hogy ezt előfordulhat, hogy inkább majd máskor, mert elég necces lenne megtanulni folyékonyan pascalozni egy hónap alatt – persze távolról sem lehetetlen… Nomeg egy csomó elméletet meg hasonló marhaságot is meg kéne tanulni, ami azért igen tekintélyes utánajárást igényelne (pláne az emelt szinthez, ami ugye kötelező – már nem hivatalból, elvből).

Három: egy elég kemény projectet is kaptam, flash+php+sql alapú lesz valószínűleg. A flash az egyik szűk keresztmetszet, a másik pedig a webshop, aminek a működéséről nem sok tudással rendelkezem. Azért csak megoldom. Amúgy ezt kellett volna “egy”-nek vennem, mert van kb egy hetem, hogy megcsináljam… bocs, most már annyi sincs…

Hát ja, ez is megesik – évente egyszer. Vége a tanévnek – holnap már csak egy sportnap, meg valahol hó végén egy kellemes tanévzáró (jajj de hiányolnám), és jöhet a Szabadság – már nem mintha eddig nem vettem volna elég lazára a figurát…

Ma a tanév végének örömére jó nagy bulit akartunk csapni, és végül is nagyjából összejött, csak szerintem egy cseppet punnyadtra sikeredett… sebaj, majd máskor, srácok.

Most már kezd egy cseppet késő lenni, és ha ilyenkor itt lelnek engem, abból balhén kívül sok jó nem születhet, úgyhogy inkább befejezem ezt a postot, viszlát, jó szórakozást meg éjszakát meg mindent…