Kávét bírok teljesen önmagában inni, sőt, csak úgy szeretem. Ezzel ellentétben a fekete teával vannak gondok. (Zöldet meg nem iszok annyit, hogy bármi feltűnhetne.) Ha tejjel és mézzel iszom, ahogy egyébként mindig, ha van itthon tej és méz (és mostanában egyszerűen nem volt pénzem mézet venni), akkor nincs semmi gond, ellenben ha magában iszom, akkor a következő dolgok történnek.
Először is, felébredek tőle. Ha rakok bele valamit, akkor is mindig felserkent a tea, bár teljesen máshogy, mint a kávé. A kávé robbanásszerűen és úgy, hogy alig bírok magammal, ezzel szemben a tea csendesen és úgy, hogy mindenképpen alkotni akarok valamit. Lehet az programkód, blogbejegyzés (hoppá), vagy akár novella vagy vers is (mint az gimis koromban igen sokszor előfordult, hiszen akkor nem kávéztam még). Ha viszont magában iszom a teát, akkor ugyan egy kicsit vadabbul ébreszt fel, cserébe viszont halványan megfájdul tőle a fejem, rázni kezd a hideg és furcsán émelygek tőle.
Az is jelentős különbség, hogy kávém nincs itthon (pontosabban eszpresszóba való van, csak az eszpresszófőzőben eldugult valami, úgyhogy az kiesik), ellenben teám annyi, mint a tenger. Persze mézem sincs.
