ebédközben meg is néztem. Aztán torrent ki és nekiálltam anyagot gyűjteni a közgáz beadandóhoz. Ekkor vettem észre, hogy hangposta üzeneteim vannak – az nem tűnt fel, mikor csörgött. Már tegnap hozta a csomagküldő a külső vinyót az Amazontól, ennyit erről. Vissza is hívtam, hogy elérhető vagyok, és azzal a lendülettel elindultam boltba venni tejet meg csokit (mert az kell).
Akkorát is rég estem – legutóbb a pesti
jégpályán, amikor otthon voltam télen. A bringatárolók ilyen hegymászókötél-szerűséggel vannak elég véletlenszerűen körülkerítve (a Gaigosai maradványa), gondoltam, átugrom… Csak aztán a sötétben alattomosan földközelben bújkáló másik kötél közbeszólt, én meg majd' pofáraestem. Nem vészes, kezem horzsolt, térdem fáj, de szerencsére nem vagyok százhúsz kiló.
Egyébként egy Mars szeletet majszolok (amikor ezt a mondatot írom) és az imént még a Kaukázus énekelte, hogy ne legyek bálna Japánban. (Azóta már In Flames szól, csak fekete-fehéren.)
És alig értem haza a boltból és végeztem ki a fent említett Marsot, amikor már hívott is a papi, hogy megjött. Átvettem, kifizettem, mindjárt bontom.
