Itt ülök a gép előtt háromezer rétegnyi ruhában, az asztalon nagy kupac használt zsepi, zsebemben egy százas pakk, előttem a saját készítésű blogmotorom, fülembe Bon Jovi üvölti, hogy ez az élete (“it’s my life, and it’s now or never, i ain’t gonna live forever”), MSNen cimborákkal dumálok, szal minden király. Az egy szépséghiba, h alig kapok levegőt a náthától, de majd kiheverem. Remélem mihamarabb.