Most kivételesen tényleg. Kezdjük azzal, hogy valamikor elszóltam magam, hogy ma is 10re a suliban kéne lennem ugyanolyan nyamvadt megbeszélésen, mint a múltkor, ezért 9 körül ébresztettek. Mondhatom, boldog voltam. Na jó, még mindig jobban jártam, mint ahogy holnap fogok, amikor is már hétkor kelnem kell az évzáró miatt. Funny.

A szervezői megbeszélésnek csúfolt unalomnak egy kicsivel 11 után lett vége. Aztán még egy kicsit a barátaimat kísértem erre-arra, de fél 12-kor elindultam túrázni (bringával). Tippet kaptam, hogy a karancs-völgybe kiránduljak, úgyhogy arra indultam. Úgy voltam, hogy szép mennyiséget (legalább 50 km) kéne tekerni, úgyhogy a végén Ipolytarnócon kötöttem ki. Itt hirtelen elhatározástól követve átmentem Szkovákiába, és mivel Losonc csak nagyjából 10 km volt a határtól, arra mentem. Onnan aztán tekerés haza. Már attól kikészültem a múltkor, amikor csak Fülektől kellett hazatekerni, pláne most, amikor vagy 20 km-el többet kellett lenyomni.

Mivel itt ülök és írok, ez nyilván egyértelműen mutatja, hogy sikerrel jártam, bár diszkrét négy és fél órát vett igénybe. A legforróbb déli órákban indultam el nagy eszemmel, úgyhogy szerintem nem meglepő, hogy órák óta alig bírok mozdulni =).

Na mindegy, még alkotok ezt-azt, olvasok egy adagot és megyek csicsikálni. Persze csak Cowboy Bebop után. Mivel korán kell kelnem, valszeg a Trigunt kihagyom – vagy nem =).