Ma estém drága Puskin bácsi Anyeginjének olvasásával telik. Már túl vagyok a felén, és eddig eléggé… hát hogy is mondjam, érdekes. Könnyebb olvasni, mint a Kalevalát, kb olyan, mint az Elveszett Paradicsom – persze nem a nyelvezete miatt, hanem a rengeteg utalás…

A történet még csak bontakozik, de néhány izgalmas – ugyanakkor eléggé hétköznapi vonást már fel lehet fedezni. Nagyvilági ifjú a főhős, aki a nagy buja életben egyszer csak mindent megunt, és elvonult a vidéki csöndbe, a nagybátyjától örökölt birtokára. Aztán jön a szerelem a hideg szívnek…

Most gyorsan megmosom a hajam (ami azért elég necces tevékenység), aztán folytatom. Még ma be akarom fejezni. Vagy holnap törifakton =).